A gondolkodás és séta napja

A mai napra túl sok program nem volt tervbe véve, csupán annyi, hogy találkozunk 11:30-kor Kadiköyben (ázsiai oldalon) a kikötőnél.

Gondoltam délelőtt még sétálok egyet itt Besiktasban, mielőtt átmegyek a túl oldalra. Itt 10 órakor még nagyon nagyon vasárnap reggel volt... egy pár bolt volt nyitva, pár ember ment a dolgára, a halpiacon még csak akkor pakolták ki az árut... egyedül a közlekedés dübörgött. 

Első reggelem alkalmából nem hagyhattam ki a Starbucks-s caffe latte-t, sőt ott még wifit is találtam :)

Ahogy sétáltam a parton nem állhattam meg, hogy ne lőjek pár fotót (nem baj, hogy több száz ilyet csináltam már:). Ez a Boszporusz és a hajók amik átvisznek Európából Ázsiából és vissza.

Az időjárásról csak annyit, hogy a törökök szerint hideg van, szerintem meg ez még messze van a hidegtől: 8-9 °C, viszont szeles.

Kadiköyben voltam már 11-re, szóval még bőven volt időm, sétáltam egyet... majd ténferegtem a kikötőben, vártam, vártam... 

Unalmamban lefényképeztem a zászlót...

 2 előtt járt az idő pár perccel, amikor is írtam Metinnek egy sms-t, hogy bocsi, de én itt vagyok és félre értettem, hogy mikor találkozunk... Válasz nem jött... akkor úgy döntöttem tovább sétálok mint egy helyben állok, elmentem közvetlenül az Égei-tenger partvidékére. Itt olyat találtam, amit még soha ebben az országban, legalábbis én eddig nem: kerékpár út!!! A délutáni sétám során pedig Sultanahmetben, az Ayasofia előtt is megrökönyödve láttam a kerékpár utat (második).

Szóval az Égei-tenger így néz ki Ázsiából:

12:30 előtt kaptam egy sms-t, hogy vár a kikötő előtt... hát én is ott voltam, de nem láttam... szóval kisebb keresés kezdődött, de végül csak megleltük egymást.

Metin ma elég zaklatott volt, ugyanis tegnap késő délután az egyik tanárnőnek a férje le/kiesett az erkélyről és meghalt... ezért elég gyorsan "lerázott" és ment a kollégájához. 

Megmutatta, hogy melyik busszal jutok el a suliig, hol is van az iskola... persze azt mondta, hogy tök közel van... de ezt tudjuk, hogy akkor szorozni kell kettővel. Így is lett:)

Megnéztük az eredeti iskolát is, amelyik a földrengés során megsérült. A környék összes épület épp, csupán ennek van problémája: gyakorlatilag a falakon kívül semmi sincs benne.

Aztán megint megebédeltünk, persze tömnek mint a libát... de megfogadtam, hogy odafigyelek és nem eszem magam degeszre, nem lesz minden nap valami édesség, kis süti, stb.

Pedig a sütik nem változtak:

Ebéd után elváltunk és én nyakamba vettem a város, vagy a lábam, vagy mit:) 

Azon merengtem, hogy mennyi minden megváltozott: emeletes busz a tömegközlekedésben, metro a Kadiköyben, a fiatalok öltözködése, a fiúk hajviselet (na nem mindnek!!:). Rengeteg új dolog van, sok mindent felújítottak, átalakítottak, látványosan fejlődik a város, de mindent olyan törökösen: a végére elfogy a lendület és összecsapják.

De mégis vannak állandó változatlan dolgok: például a tömeg: vasárnap délután a Kadiköy utcáin iszonyat mennyiségű ember vásárolt, nézelődött, evett, intézte az apróbb-nagyobb dolgait.

A mai úti célom Eminönü és Sultanahmet volt, azok a kerületek, ahol régen nagyon sokat jártam. Nagyon szeretek itt sétálni a millió turista ellenére is. 

Szívemnek és szememnek két különleges hely van: a Fűszer Bazár és az Ayasofia (kép).

Most már csak néhány érdekesség:

Hogy mennyire élelmesek a török árusok azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a dugó közepén a felező vonalon egyensúlyozva árulnak mobil kiszolgáló egységeik segítségévelperecet, péksüteményt, sült gesztenyét (kis kocsin ott sütik!). 

Ma már láttam nutellás simitet is, az árusító bácsi ott kente az utcán a kis kocsiján. De ilyen mobil például a frissen facsart gránátalma is.  

Néhány kép a levakarhatatlan sirályokról:

Ez csak azért mert kedvenc:

Nekem vicces volt, majd mindenki eldönti, hogy számára is az-e. A bankautomatákon nagy betűvel a következő szerepel: PARAMATIK (para = pénz), végülis logikus. Viszont most már van nekik Jetonmatik is. Ennyire egyszerű a dolog:)

A szociális érzékem újra elképedt ezen a hihetetlen országon. Olyan utcai mérleget már láttam, aminek a bevétele jótékony célokra megy... mondjuk ez elég fura, hogy miért pont mérleg, de hát jól van! De egy olyan mogyorót árusító bodé a Topkapi Sarayban, amely a mozgássérülteket támogatja, azért elég meglepő volt. De az ötlet nem rossz!!!

Két nagyon jellemző kép még a végére: egy cica és egy felfegyverkezett katona a turisztikai látnivalók mellett. Az előbbit gyorsan kellett fényképeznem, hogy nehogy meglógjon, az utóbbit pedig titokban, hogy ne hogy elkobozzák.

Holnap 12-re megyek a suliban, kezdődik az ismerkedés és aztán pedig a nagy "belépőm":)
Zárásnak: http://www.youtube.com/watch?v=GUqJTfkSQek