2013. január 31., csütörtök

Elhagyom a várost... Gyors jelentés

Megijedni nem kell, csak elutazom pár napra!
Kihasználom a szünetet, mert később sem időm sem lehetőségem nem lesz rá.
Meglátogatjuk Andival egy nagyon régi barátomat Trabzonban, Ötkürt és egy újabbat Samsunba. Mindkét város (Trabzon és Samsun) is a Fekete-tenger partján van. Hihetetlen klímával rendelkeznek.

Kedden jövünk vissza. 17 órás busz út áll előttünk, vissza csak 12 lesz:)
Most erre volt pénzünk!


A szünet eddig eltelt... semmi extra... elég moslék idő van most itt, esik, szürkeség...

Sok pusz mindenkinek és amit tudok jelentkezem:)





2013. január 28., hétfő

Két hét téli szünet

Hol is kezdjem... A hétvégénél vagy már a hétfőnél... mindjárt kedd!
úgy látom eléggé elhanyagoltam a blogot, már csak hét eleje és vége van:)

Akkor ez még a hét zárásához:
pénteken volt a félévzáró! Persze egy lényeges dolgot elfelejtettek előtte mondani, hogy ki kellene öltözni! Minden tanár ki volt öltözve, mind! Jaj, a tesi tanárunknak nagyon jól áll ám az öltöny:) Persze a képen pont nem látszik, mert a nagy fejem kitakarja.
Szerencsétlen kislányt oda állították, hogy én adjam át CSAK a fotó kedvéért a félévijét! Még kezet is csókoltattak vele nekem... amitől még kényszeredettebb lett a mosolyom! Szóval nekem ez volt az ünneplőm :S Maradjunk annyiban, hogy vidéki kislányosra fogtam a figurát!

 Az hogy még angolul jó szünetet is kellett kívánom a mikrofonba pár száz diák és jó néhány szülő előtt, csupán azért, mert ez jó reklám a sulinak... meg sem konnyan:)
De a leleményességről: a csengetést persze nem kapcsolták ki..minek... viszont a hangtechnika nem túl erős a suliban, ezért a hímnuszt (Istiklal Mars-i) egy laptopról játszották le, aminek a hangszórójához a jóképű tesitanárunk odatartotta a mikrofont :)))
Persze ez csak nekem volt vicces, mert mindenki más arra koncentrált, hogy minél hangosabban énekeljen, még a zászló felhúzás is majdnem lemaradt!

Szóval most két hétre bezárt a suli! Na, jó ezt a google dobta ki, ennyire nem zárták be:) Főleg mert titkárság bent van az igazgatóval együtt...


A hétvégét megint Andival és Hannával töltöttem! :) Ez azt jelenti, hogy finomakat ettünk, boroztunk és buliztunk megint hajnal 4ig.
A fotó éppen egy étteremben készült, ahol vagy 15 féle előételből lehet választani, aztán pedig aki akar még kérhet halat, majd sült halvát.
A halva (helva!!) (http://hu.wikipedia.org/wiki/Halva) nagyon édes egyébként is, de valahogy sütőben felforrósítják krémszerű lesz, majd dióval megszórják!



Pénteken bebizonyosodott, hogy nem csak a helyi erők néznek engem töröknek, hanem a külföldi felhozatal is. A zenés-táncos mulatós helyen kiszúrtunk (közösen) egy igen szépszáll fiatal embert, szemeztünk, szemeztünk, de csak nem akart lépni felénk... aztán az este folyamán úgy alakult, hogy egy asztalhoz ültünk le pihenni. Ekkora Andi megszólította... pár szót váltottak, majd a srác megkérdezte, hogy hova valók is vagyunk. Andi mondta, hogy magyar, de már 7 éve itt él (szinte ide tartozik). A srác pedig kicsit csalódottan jegyezte meg, hogy itt mindenki külföldi.... A későbbiekben már nem szólt, nem nézett ránk! Az első eset volt, hogy azért "dobtak" mert nem vagyok török!!

Szombat Besiktasban a piacnap! Mentünk is hármasban, jól felöltözve, mert megint hűvös volt és esett. Ilyenkor a piacon a nagy vásznak és a rések között ügy kell szlalomozni, mint a nintendo-ban. Néha csak azt hallod, hogy egy nagy zuty és valaki felsikít:)
Na jó nem vicces, de nem bírom ki nevetés mosolygás nélkül:)
Élvezettel vettük bele magunkat a vásárlásba, túrtunk, kerestünk, mindent megfogtunk! Mire Andi megkérdi, hogy mennyi pénz van nálam, mondtam h 20 líra, höh, az nem jó, mert nála is kb. annyi van és még hétre való zöldséget gyümölcsöt nem vettünk. Mondtam, hogy nekem nem is kell, mert én majd veszek hétfőn amikor is az én piacnapom van. Szóval összeraktuk amink volt (pénzben!!) és a legszükségesebbeket még meg vettük. Mindannyian 0 kurussal (ez a líra váltója) mentünk haza!! Semmi nem maradt a zsebünkben!

Este elmentünk egy szülinapi buliba, amit egy gallériában tartottak... Hát se a szülinapot se a gallériát nem sikerült átéreznem. Az este nagy teljesítménye volt, hogy 10 percet beszélgettem egy olasz, milánói sráccal angolul! Persze minden nem értettem, de úgy tettem,mintha tudnám miről beszél :) Aztán megittuk a bort, amit vittünk. Később hármasban (Hanna, Andi, én) beültünk még egy helyre az Istiklálon ettünk, koláztunk. Mondjuk úgy, hogy jól éreztem magam az elfogyasztott bortól: Kendime yaramaza kadar ictim - így fordítottuk le:)

Az este folyamán 2 db képet készítettem azt is fejjel lefelé és nem másról, mint a kocsma itallapjáról:
Remélem azért látszik, bár elég bénán sikerültek.


Helyi italok (mert vannak ám Yabanci italok is, azaz külföldi!!)
Vodka = Votka
Gin = Cin
Cognac = Kanyak


Vasárnap próbáltunk magunkhoz térni... havazott, vagy valami havas eső esett.. szürke volt minden, semmi kedv nem volt... szóval csak haza jöttem, filmet néztem, leveleztem, tervezgettem.
A kikötőből:
nem tudom mennyire látszik a képen, de igen, a csávó kenyérrel (simittel) eteti a sirályokat!





Hétfői napra a következő programok voltak betervezve:
piac - bevásárlás 
házizsákot nézni
DOGO cipőt nézni:  http://www.dogostore.com/
mosni,  azt mondtam, hogy nem jó a centri... talán igen, és azt h még egy seprű sincs a házban mert az előző lakó elvitte?! elég fura mi!?

meg volt egy csomó minden amit nem csináltam meg... de holnap!!!

Andival azt tervezzük, hogy elmegyünk Samsunba, aztán Trabzonba, aztán ha marad időm akkor még Gazientap-be is... meglátjuk!




2013. január 25., péntek

Heti mérleg

Vessünk számot (vagy mértéket vagy mit):

 5 nap
17 óra
2 üveg bor
1 tartózkodási engedély
1 új ismerős
számos kellemes beszélgetés

Kedden este sikeresen elintéztem a tartózkodási engedély! Jippi :DD
Néhány kép az oda útról:


 Ez egy tök jó kép lett volna... ha az üveg nem lenne maszatos:)

 Kalamis:) ott van a suli!

 A kikötőből
 Taxik, villamos, napnyugta:
Na de ez milyen egy ostoba hely! Ez gyakorlatilag a rendőrség egyik intézménye. Semmi nincsen kiírva se törökül se más emberi nyelven, hogy merre menj, kit keres, mit hol intézz... Most annyi a segítség, hogy tudsz időpontot foglalni a neten. De ennyi...
A fiatal rendőrkék semmilyen nyelven nem beszélnek csak a sajátjukon, azaz törökül!! Olyan papírt adnak az adatok bizalmas kezeléséről ami szintén ékes török nyelven íródott!
Ami ennél is megdöbbentőbb volt, hogy aki jött intézni a papírjait azok mind tudtak törökül! Egytől-egyik, és nem csak csat-patt, hanem szépen!!
Persze volt egy kisebb fennakadás, mert én - az én okos fejem!! - otthon hagytam az előző dokumentumot (4 évvel ezelőtt kaptam). Véletlenül azt mondtam a rendőrsrácnak, hogy elvesztettem, hát majd nem leharapott a szemével! Aztán gyorsan korrigáltam, hogy nem hagytam el, csak otthon, Magyarországon maradt!
A mellett lévő ablaknál egy Tunéziából érkezett fiatalember próbálta intézni a dolgát, több-kevesebb sikerrel. A várakozásban elkezdtünk beszélgetni, adtam neki tollat, meg próbáltam fordítani neki törökről angolra (ÉNNN??!!!). Ő még csak 6 hónapja van itt és nem igazán megy neki a török... pedig nyelvsuliba jár.
Miután a papírokat elfogadták el kellett sétálni a pénztárhoz és befizetni 198 lírát, pont ennyit! :S
Oda is együtt mentünk.
Aztán ha ez meg van, akkor vissza a papírokkal az ügyintézőhöz, aki ad egy két héttel későbbi dátumot és időpontot, hogy akkor gyere átvenni a tartózkodási engedélyt.
Omar (mert, hogy így hívják) megvárt és jól kibeszéltük ezt az őrült bürokráciát!!
Számot cseréltünk és csütörtökön találkoztunk :)
Szóval kedden este sikeresen elintéztem
A tartózkodási elintézést valahogy meg kellett ünnepelni, szóval vettem bort és írtam a lakótársaknak, hogy akkor borozunk! Benne voltak! :) Nagyon klassz volt az este, tök jót beszélgettünk és még Margaretet is megismertem végre:)) Mint valami skandináv, teljesen olyan:) Dél-Afrikai:)
Nagyon laza ő is, mint mindenki ebben a lakásban... igyekszem én is az lenni:) A török pár művészek, a csajszi zongorázik, a fiú is zenél és művtörire jár, plusz rajzol, fest.

Meg is látszik a lakáson, hogy művészek...
Szerdán volt az első nap, hogy végig tanítottam 4 órát, aztán csütörtökön és aztán pénteken is...
Nagyon elfáradtam...

De ma meg kell ünnepelni, hogy 2 hét szünet:DDD

Egyéb érdekességek:
A simit árus

 A kikötő épülete belülről (Kabatas)

 Várjuk, hogy a hajóhoz engedjenek - ez minden kikötőben így néz ki:
 Este a kikötőből
 Finiküler - metro tulajdonképpen ami két állomás között közlekedik fel és le.

Itt találkoztam egy kanadai fickóval és egy orosz nővel. Egy hétre érkeztek Istanbulba egy turistikai kiállításra, ami nagyon nagyon tetszett nekik. A közlekedésről kérdeztek valamit én meg automatikusa válaszoltam angolul. Aztán beszélgettünk, mondtam, hogy Magyarországról vagyok, erre a fickó teljes extázisba jött, hogy ez milyen szuper, hogy ő mennyire imádja a kis hazámat, és a fővárosunkat, volt Szegeden és azt is nagyon szerette:) Mondtam neki, hogy én is :DD A kedvenc megjegyzés a részéről, hogy a mi kis országunk mennyivel olcsóbb, mint Istanbul! :D

Jaj, nagyon büszke voltam utána magamra, hogy egyáltalán megmertem szólítani, tudtam velük kommunikálni!!!:)




2013. január 22., kedd

Új hét

Azt hiszem ezen héten kell az alkalmazkodás következő lépcsőfokára lépnem. Nem tudom épp ésszerűen megmagyarázni, hogy miért is voltam annyira kipurcanva a hétfő után... de nagyon ki voltam. Ez volt az első nap, hogy ezt nem akarom elfogadni...  

Menjünk sorban: kiderült, hogy hétfő a piac nap itt a környéken. Egyszerűen fantasztikus!! Sötétedésig nyitva van, sőt... este negyed hét felé mentem haza és akkor már erősen pakoltak, de tudtam még venni gránátalmát:) Hm... eszek is belőle... pill és jövök:) Bocsi, de isteni! Savanyú, édes, piros és nem jön ki a ruhádból ha rád fröccsen, kell ennél jobb:D


 Az utca ami hétfőnként piac lesz



 Felülről este:
Szóval jól indult a nap olyan fél1 magasságában:) Persze annyira elnézelődtem, vásárolgattam a piacon , hogy rohannom kellett a suliba, hogy 1re odaérjek. Az Atatürk fohászra meg is érkeztem:) Igazából baromira nem érdekli őket, hogy ott vagyok vagy sem... Minden nap kezembe nyomják a cetlit, hogy akkor hol lesz az a 4 óra (melyik osztály) ahova megyek, aztán majd leboxolom, hogy kitartja az órát. Na azt hiszem itt romlott el a nap... kiderült, hogy a 7.-be kell mennem rögtön, mert az egyik tanár eltörte a lábát (vagy mi) és én helyettesítem. Amivel nem lenne gond alapvetően!! Mert nyilván itt vagyok, azért vagyok, hogy "használjanak". De egy 7. osztályba nem tudok úgy bemenni,mint a 2.-ba...

Ezt most szóvá is tettem, hogy igazán szólhattak volna, hogy hova megyek, mire számítsak, mert akkor úgy készülök... Erre volt a válasz, hogy jó jó majd megbeszéljük, na pont jött az igazgató - persze az óra már elkezdődött hivatalosan... :S és a titkárnő, órarendért felelős vagy igazgató helyettes valami ilyesmi lehet - mondta, hogy hát mi a gondom.. Az igazgató meg csak: mindegy miről beszélsz, csak beszél! Építő hozzászólás volt a részéről... Persze nyilván nekem is kell gyakorolnom beszélni, de azt hittem, hogy az a cél, hogy a kölyök szólaljanak meg angolul, ne én!
Meg persze, ez most ilyen váratlanul jött, mondtam h persze ilyen van, de egy üzit tudnak küldeni, hogy héé gyerek, akkor holnap erre készülj...

A vége az egésznek az lett, hogy délután megkaptam a heti órarendemet... jippi :) megyek a nagyokhoz egész héten... 
A kicsik legalább szeretnek! Tudom mert mondják és mutatják:) Nem tudok úgy végig menni a folyóson, hogy ne csüggenének rajtam :)

A harmadikosoknál a tanár rendszeresen kimegy az óráról és engem ott hagy egyedül. Először azt mondta, hogy kimegy dohányozni, most 3. alkalommal már be sem jött. Az egyik kislány megkérdezte kb. 15 perc után, hogy mikor kezdjük az órát:) Mert én nem írok a táblára, nem adok nekik olvasási-írási feladatokat, hanem beszélek hozzájuk, mutogatunk, játszunk (állj fel - ülj le, nappal-éjszaka, stb.) 
Erre az egyik kisfiú közölte vele, hogy ez az óra!! Én jót mosolyogtam magamban. Persze nem lenne szabad őket értenem... de ezt nem tudom megcsinálni.

Bementem dráma órára az elsősökhöz. Középen sárga pulóverben ül Deniz, az én egyik kedvencem! Apukája angol, ő szokott tolmácsolni nekem az osztályban és nagyon kis okos fiú :)) Nem annyira állat mint a többi!

 Egyébként nem a gyerekkel van a gond, hanem a tanárral-szülővel... meg a módszerrel. Mindent szabad egy gyereknek, MINDENT. Persze a tanárok próbálják őket fegyelmezni, de nem használni. Egyszerűen annyi energia van bennük, amit a heti 2 tesi órában és az 5-5 perces szünetekben nem tudnak kiadni magukból... 2-3.os gyerekek nem tudnak 40 percet végig ülni... felállnak, kidobnak valamit, kifaragják a ceruzát, kimennek pisilni és folyamatosan egyre növekvő hangerővel beszélnek.
Jó ők még kicsik, gondolnánk... 
De a nagyok szinten ezt csinálják! Annyi, hogy már nem jelentkeznek úgy, hogy kiesnek a padból. De folyamatosan pofáznak... és egyáltalán nem érdekli őket, hogy ott vagyok-e/ott van-e a tanár vagy sem. Egy darabig várok, hogy észre vegyék, hogy ott vagyok... van amikor bejön, de van amikor nem. Olyankor jön az h kiabálok... mert azt nem hallom, amit nekem mond az egyik gyerek... uuuu de nem akartam ilyen lenni... De most már tudom, hogy miért fáj a torkom kb. 2 hete.
Szóval ennyit a modern, gyerek központú oktatástól...  Úgy most új utakat keresek.

Az, hogy tanítanom kell-e szintén elválik... Simán lehet, hogy nem a gyerekekkel van a gond, ami nyilván így is van, mert én sem vagyok egy überkirály pedagógus!! De lehet, hogy több hiányosságom van, mint feltételeztem. Meglátjuk!

Az biztos, hogy tegnap nagyon lefáradtam! Ja, hogy miért volt elegem még emellett... mert a tanárok szarnak az egészre... de tényleg! Becsöngetés után van egy hangosbemondó ami bemondja, hogy kezdődik az óra, jó órát, stb. Na ezek mit csinálnék, még akkor gyújtanak rá... még ülnek és teáznak... még kézzel készített asztalterítőket nézegetnek és kínálják nekem is... A gyerek meg üvöltenek az osztályban. Jó, én elhiszem, hogy 20 éve tanítanak és már baromira unják...  
Valszeg nem kellene ennyire felhúznom magam rajta.
Minden esetre este vettem magam a Kahve Dünyasiba vigasztalásképpen. Ez egy helyi kávézólánc, lehet venni mindenféle kv-t, sütit, csokit, stb.
Minden asztalon van ilyen: csokiba mártott pörkölt kávészemek:)
 Caffé Latte és csokis cheescake

Mint tegnap meg tudtam most kedden nincs órám, viszont pénteken lesz... sőt 5 lesz! Brrrrr...
Úgy, hogy elmentem futni, na nem vittem túlzásba, meg hát mégis csak 10 év után először indultam neki újra önszántamból futni. Van egy tök jó park a közelben ahol van minden, mint pl. ezek a szabadtéri edzőgépek: 
Úgy hogy tekertem is egy kicsit végre:)


 Persze a macskák itt sem maradhatnak el






Csak úgy, mert állat:


A túlcsomagolásról: 
szerintetek ez mi?
 Igen, 3 db gyertya, amit azon kívül, hogy egyesével betekert csomagoló papírba a néni, még egy kis papír ajándék tasakba is beletette. Itt mindent ilyenbe tesznek. Úgy osztogatják a boltokban a zacskót, mint valami szórólapot! 
A szoba új dekorációs elemei:)

2013. január 20., vasárnap

Güle güle kullan! - Használd egészséggel!

A törökök ezt mondják, ha veszel vagy kapsz valami új dolgot, tárgyat, lakást, autót, stb. (A státusz szimbólumok itt nagyon erősek! Talán erősebbek mint otthon!!)
Andi egyszer egy lánynak is ezt mondta, amikor az bejelentette az eljegyzését:) Szerintem óriási poén :)  A társaság kevésbé értékelte akkor!
Idén 30 leszek... uhhh ez leírva olyan komolynak tűnik, pedig egyáltalán nem érzem... olyan tinidzsernek érzem magam:) pedig már 10 éves távlatokban tudok visszaemlékezni... :)

Persze a párkapcsolatokon is rengeteget töprengek! Valahogy nem érzem ezt a pánikot - jó lehet, hogy csak most!!,- hogy sürgősen kell egy pasi, akivel családot, fészket kell alapítani...
Ez így nem vonz... lehet h benne van a hiba!?! 
Nem arról van szó, hogy nem akarok több hibát elkövetni, mert hibátlanul unalmas! Érdekes embereket akarok magam körül, akik elfogadnak olyannak amilyen vagyok... néha unalmas, néha hisztis, néha hangos, de teljesen én! :) 
De valljuk be, az ismerkedés itt sem annyira egyszerű... vagy csak nem tűnök elég európainak! :) Pedig itt minden csúnya, félszemű, féllábú európai lány talál magának egy törököt :)


Túl sokat gondolkodunk azon, hogy mi lesz... jaj, hogyan lesz, ha... pedig csak csinálni kellene! Nem elég tervezni, hogy ezt vagy azt szeretném ekkor vagy akkor, hanem megcsinálni. Mert egyébként mit veszthetünk rajta! Igazából semmit, mert annyira túl vagyunk biztosítva!

Út kereséséről:
Hiányzik a napi rutin...de valamiért valami nem visz rá, hogy kialakítsak most egyet. Jó, persze hétfőtől-csütörtökig fix, hogy megyek 1-re a suliba, és ott vagyok valameddig...
Csütörtökön este elmentem egy előadásra, aminek a címe Was ist Turkologie? Jens Peter Laut volt az előadó, német nyelven.
Kíváncsi voltam magamra, hogy hiányzik-e ez nekem... hiányzik-e a turkológia, hiányzik-e a kutatás... De nem... Kiderítsem, hogy mi az amit nem választottam. Néha még vannak némi inditatásom, hogy talán ezt kellene csinálnom, írni egy-két tanulmányt. De nem! 
Én ennél többet akar, vagy inkább mást! Mindent akarok látni, érezni, tapasztalni!

Sok minden kavarok bennem... 
Az is gondolkodom, hogy nekem tanárkodnom kell-e... nem biztos... szeretek gyerekekkel dolgozni, jó átadni nekik valamit, jó kihozni belőlük dolgokat, érzéseket, tudásukat.

Többször hallottam azt a kifejezést, hogy gyökerek, megtalálni a gyökereket, stb... Ez olyan dolog, amit érzel, hogy van, vagy nem érzed de akkor is tudod, hogy van... Elég ha csak a sekélyes vagy mélyen, hosszan elnyúlónak kell lennie? Mi van ha nincs, akkor már kevesebbet érek? 
Nem! Azt hiszem, jó ha van hova kötödés, de a tradíciókat, hagyományokat én is ki tudom alakítani! 

Sokat gondolkodom Adri írásain is, főleg az egyik utóbbin: Szeretni kell... de ez nem így megy... meg lehet szokni MINDENT!! De tényleg mindent, de a szeretni más tészta. A megszokással együtt jön a ragaszkodás is... mert utáljuk a változást...
Pedig abban van a lehetőség! 

Szabó Balázst hallgatók:

Nagyon lelkemből szól! 
"minden álmomban százféle változatban Te vagy velem!"

Vasárnap van

Kicsit elhanyagoltam az utóbbi napokban az írást legalábbis a blogra, de most pótlok:)

Nevezhetnénk heti összefoglalónak is!

Szóval a héten sikeresen átköltöztem az ázsiai oldalra, kibéreltem egy szobát egy olyan lakásban ahol egyetemisták laknak. A kollégiumi utó-életérzés meg van főleg a közösen használt helységekre. Egyébként a szobám teljesen jó. Pénteken szabadnapos voltam és mindenféle szoba-körüli tevékenységet végeztem: kipakoltam a csomagomat, mostam, rendet raktam, rendezgettem, vettem ezt-azt. 


 Persze ezen a sarkon kívül van még egy ágyam, szekrényem. Ez a vendég ágy, amit ki lehet hajtogatni és így egyből elfér rajta kb. 2 kisebb emberke!
Most már várhatom a barátokat otthonról:) Elkészült a facebook esemény is :)

Az első vacsi:

 Az egyik legfontosabb:
 
Megjegyezném, hogy amióta itt vagyok már három pár fülbevalómat elhagytam... :(


Kedden volt életem legborzalmasabb órája... én voltam borzalmas aztán persze a diákok is... ebből tanulva és Andival átbeszélve a dolgot, szerdára egy sokkal jobb témával, jobb koncepcióval mentem a 8. osztályba. 
14 évesekkel milyen témáról lehet beszélgetni?! Na, én ezt húztam ki a kalapból:

Szerintem marha jó :))
A srácoknak is tetszett! Az volt a feladat, hogy mondjuk ilyen igen-nem állításokat és ezzel ők egyetértenek vagy sem. Ha igen, akkor feláll, ha nem akkor ülve marad. Majd egy idővel átvegyék ők a mondatok kitalálását is! Ez utóbbi többé-kevésbé sikerült. Volt pár aktív fiú. Aztán próbáltam még másik videót is mutatni, de a technika egyáltalán nem tökéletes itt és nem kedvez nekem... 

Nekem nagyon bejött az óra, remélem ők is tanultak valamit! Igazából nem is az a célom, hogy ismereteket adjak át, hanem azt az iszonyat mennyiségű lexikális tudásukat használják!! Ami nagyon megdöbbentő volt, hogy a 13-14 évesek semmit nem tudnak a Törökországon kívüli területek földrajzáról, történelméről. Semmit! 3 oldal van a töri könyvben ami összefoglalja a világháborúkat... ennyi.
Sajnos ehhez az én angolom elég gyér, hogy komolyabb témákba belemenjek, de meglátjuk! 

Egy kis szívfájdításnak haza: itt csütörtökön 1 óra körül ennyit mutatott a hőmérő:
Csütörtökön persze a kicsiknél voltam első-másodikosok. A tanárok ki vannak akadva, hogy nem tudják mikor megyek-jövök egy-egy órára. Van olyan akinél még egyszer sem voltam. Persze mondanom sem kell, h nem tartok napi 4 órát, ááá 1-2 tartok, a többin meg hospitálok (olyasmi). Van egy 2.osztályos tanár, akitől nemcsak a gyerekek félnek, hanem én is!! Minden módszertannak amit tanultam, sejtettem, éreztem valaha, annak ellent mond! Kiabál (jó ezt én is szoktam, mert egyszerűen nem hallgatnak el!!), ítélkezik, megítél, üt és lenéz... rettentően!


A péntekről még annyit, hogy a nagy örömködésben, hogy találtam lakhelyet, kiderült, hogy nem tökéletes a mosógép: nem centrifugál... Viszont a szoba elég meleg, így elég hamar megszárad minden... Mondjuk az is kiderült az első este, hogy a forgalom is elég szép számú erre felé... pont egy kereszteződésre néz a szoba... de az Árpád út után mi ez nekem :) 

Este elmentünk sörözni Andival és Hannával Besiktasba! Nagyon szeretek velük lenni:) Szombaton meg kora reggel keltünk mert Andiéknál a suliban Okuma Bayrami volt. Ünnep az első osztályosoknak, hogy meg tanultak olvasni! Persze úgy ünnepelték őket, hogy egy csomó fajta bemutatóval készültek a gyerekek: kis színház, kis vers, kis török, kis angol, kis tánc, stb. Az angolokban Andi is részt vett. Így legalább láttam, hogy mit csinálnak, milyen a suli... 
Hát a mienk egy kis hangyapiszok ehhez képest.
Rendes előadótermük van!
Ehhez képest én még egy könyvet sem kaptam, hogy mit tudnak a gyerekek... 



 Andi munka közben:)


Na, mindegy most vannak tervek, játék ötletek, hogy miket tudok csinálni a kölyökkel. 



2013. január 17., csütörtök

Pipa


Már napok óta meg akarom osztani Veletek a jelenlegi kedvencemet


Szerintem óriási:)

Szóval a "bakancslistám" első két pontja teljesült:) Van egy szobám és van török telszámom:)

Viszont egy szomorú hír is van... nem lesz most már napi szinten Boszporusz kép... mivel most már nem hajózok... itt vagyok Ázsiában.



2013. január 15., kedd

A látszat csal

A sok sirályos kép ellenére én nem szeretem a sirályokat... nem tudom, olyan pimaszak! De végig gondolva a gondolatot (:) miattunk pimaszak, mert elkényeztettük őket...
Pedig a sirály törökül martı :)

A hajókat nagy csoportokban követik és kikövetelik, hogy az ember dobjon nekik egy falatot. 
Most jöjjön jó sok kép a tengerről és sirályokról:





 Videó menetközben
 Videó a partról












A hétfő egész kellemes volt, a diákok is kibírhatóak voltak. Szinte élveztem, hogy órát tartok:) Na jó teljesen élveztem:) A kicsik hálásak második és első osztályban voltam. Igazából kommunikációt kell tartanom, mindegy h mi a téma, akár törit is taníthatnék... csak angolul. 
Jaj, ha arra gondolok, hogy ezt akartam a legkevésbé, most meg SZINTE természetes... 

Viszont ma pont az ellenkezője történt... a 7. osztályosoknak tartottam órát... és szar volt. Nincs mit szépíteni rajta, én is szar voltam, ők is... mindkét fél dühösen, mérgesen és elégedetlenül hagyta el a termet. pedig 2 órát voltam velük... de nem ment... nem vagyok elég felkészült még hozzá... 
Én aki kisregényt írt a nem formális tanulásról, meg ódákat zengtem a frontális oktatás mellőzéséről... húú nagyon sokat kell tanulnom... Andi segít! Andi sokat segít ebben is!

Holnap a 8.osztályosokhoz megyek... végre először tudom, hogy kikhez megyek. Hiába mondja az igazgató, hogy mindegy, hogy mit csinálok, mindegy h bemegyek-e vagy sem az órára... én így nem akarom! Ha csinálok valamit akkor azt csináljam jól, hozzam ki belőle amit lehet...


Ma elköltöztem, vagyis félig csak... délelőtt elvittem az óriási táskámat az új szobámba. Újra megerősítettem magamban, hogy kicsit koszos, kicsit kopott a hely, de valamiért nekem még is ez kell. Jó persze, volt benne egy nagy adag olyan érzés is, hogy ennek jónak kell lennie.
Hétfőn én főztem vacsit Andiéknak, persze Gergő nem kért... narancsos csirkét banánpürével ami burgonya:D
Hanna is átjött este és egy kicsit boroztunk, arra már Gergő is kijött. Aztán este még beszélgettünk 1 órát, ami nagyon klassz volt... olyan klasszul mély, érzelmi határokat súroló.

Búcsú vacsi desszertjéből ez maradt (mini ekler fánkok:)

Az utcán Kadiköyben.