Azt hiszem ezen héten kell az alkalmazkodás következő lépcsőfokára lépnem. Nem tudom épp ésszerűen megmagyarázni, hogy miért is voltam annyira kipurcanva a hétfő után... de nagyon ki voltam. Ez volt az első nap, hogy ezt nem akarom elfogadni...
Menjünk sorban: kiderült, hogy hétfő a piac nap itt a környéken. Egyszerűen fantasztikus!! Sötétedésig nyitva van, sőt... este negyed hét felé mentem haza és akkor már erősen pakoltak, de tudtam még venni gránátalmát:) Hm... eszek is belőle... pill és jövök:) Bocsi, de isteni! Savanyú, édes, piros és nem jön ki a ruhádból ha rád fröccsen, kell ennél jobb:D
Az utca ami hétfőnként piac lesz
Felülről este:
Szóval jól indult a nap olyan fél1 magasságában:) Persze annyira elnézelődtem, vásárolgattam a piacon , hogy rohannom kellett a suliba, hogy 1re odaérjek. Az Atatürk fohászra meg is érkeztem:) Igazából baromira nem érdekli őket, hogy ott vagyok vagy sem... Minden nap kezembe nyomják a cetlit, hogy akkor hol lesz az a 4 óra (melyik osztály) ahova megyek, aztán majd leboxolom, hogy kitartja az órát. Na azt hiszem itt romlott el a nap... kiderült, hogy a 7.-be kell mennem rögtön, mert az egyik tanár eltörte a lábát (vagy mi) és én helyettesítem. Amivel nem lenne gond alapvetően!! Mert nyilván itt vagyok, azért vagyok, hogy "használjanak". De egy 7. osztályba nem tudok úgy bemenni,mint a 2.-ba...
Ezt most szóvá is tettem, hogy igazán szólhattak volna, hogy hova megyek, mire számítsak, mert akkor úgy készülök... Erre volt a válasz, hogy jó jó majd megbeszéljük, na pont jött az igazgató - persze az óra már elkezdődött hivatalosan... :S és a titkárnő, órarendért felelős vagy igazgató helyettes valami ilyesmi lehet - mondta, hogy hát mi a gondom.. Az igazgató meg csak: mindegy miről beszélsz, csak beszél! Építő hozzászólás volt a részéről... Persze nyilván nekem is kell gyakorolnom beszélni, de azt hittem, hogy az a cél, hogy a kölyök szólaljanak meg angolul, ne én!
Meg persze, ez most ilyen váratlanul jött, mondtam h persze ilyen van, de egy üzit tudnak küldeni, hogy héé gyerek, akkor holnap erre készülj...
A vége az egésznek az lett, hogy délután megkaptam a heti órarendemet... jippi :) megyek a nagyokhoz egész héten...
A kicsik legalább szeretnek! Tudom mert mondják és mutatják:) Nem tudok úgy végig menni a folyóson, hogy ne csüggenének rajtam :)
A harmadikosoknál a tanár rendszeresen kimegy az óráról és engem ott hagy egyedül. Először azt mondta, hogy kimegy dohányozni, most 3. alkalommal már be sem jött. Az egyik kislány megkérdezte kb. 15 perc után, hogy mikor kezdjük az órát:) Mert én nem írok a táblára, nem adok nekik olvasási-írási feladatokat, hanem beszélek hozzájuk, mutogatunk, játszunk (állj fel - ülj le, nappal-éjszaka, stb.)
Erre az egyik kisfiú közölte vele, hogy ez az óra!! Én jót mosolyogtam magamban. Persze nem lenne szabad őket értenem... de ezt nem tudom megcsinálni.
Bementem dráma órára az elsősökhöz. Középen sárga pulóverben ül Deniz, az én egyik kedvencem! Apukája angol, ő szokott tolmácsolni nekem az osztályban és nagyon kis okos fiú :)) Nem annyira állat mint a többi!
Egyébként nem a gyerekkel van a gond, hanem a tanárral-szülővel... meg a módszerrel. Mindent szabad egy gyereknek, MINDENT. Persze a tanárok próbálják őket fegyelmezni, de nem használni. Egyszerűen annyi energia van bennük, amit a heti 2 tesi órában és az 5-5 perces szünetekben nem tudnak kiadni magukból... 2-3.os gyerekek nem tudnak 40 percet végig ülni... felállnak, kidobnak valamit, kifaragják a ceruzát, kimennek pisilni és folyamatosan egyre növekvő hangerővel beszélnek.
Jó ők még kicsik, gondolnánk...
De a nagyok szinten ezt csinálják! Annyi, hogy már nem jelentkeznek úgy, hogy kiesnek a padból. De folyamatosan pofáznak... és egyáltalán nem érdekli őket, hogy ott vagyok-e/ott van-e a tanár vagy sem. Egy darabig várok, hogy észre vegyék, hogy ott vagyok... van amikor bejön, de van amikor nem. Olyankor jön az h kiabálok... mert azt nem hallom, amit nekem mond az egyik gyerek... uuuu de nem akartam ilyen lenni... De most már tudom, hogy miért fáj a torkom kb. 2 hete.
Szóval ennyit a modern, gyerek központú oktatástól... Úgy most új utakat keresek.
Az, hogy tanítanom kell-e szintén elválik... Simán lehet, hogy nem a gyerekekkel van a gond, ami nyilván így is van, mert én sem vagyok egy überkirály pedagógus!! De lehet, hogy több hiányosságom van, mint feltételeztem. Meglátjuk!
Az biztos, hogy tegnap nagyon lefáradtam! Ja, hogy miért volt elegem még emellett... mert a tanárok szarnak az egészre... de tényleg! Becsöngetés után van egy hangosbemondó ami bemondja, hogy kezdődik az óra, jó órát, stb. Na ezek mit csinálnék, még akkor gyújtanak rá... még ülnek és teáznak... még kézzel készített asztalterítőket nézegetnek és kínálják nekem is... A gyerek meg üvöltenek az osztályban. Jó, én elhiszem, hogy 20 éve tanítanak és már baromira unják...
Valszeg nem kellene ennyire felhúznom magam rajta.
Minden esetre este vettem magam a Kahve Dünyasiba vigasztalásképpen. Ez egy helyi kávézólánc, lehet venni mindenféle kv-t, sütit, csokit, stb.
Minden asztalon van ilyen: csokiba mártott pörkölt kávészemek:)
Caffé Latte és csokis cheescake
Mint tegnap meg tudtam most kedden nincs órám, viszont pénteken lesz... sőt 5 lesz! Brrrrr...
Úgy, hogy elmentem futni, na nem vittem túlzásba, meg hát mégis csak 10 év után először indultam neki újra önszántamból futni. Van egy tök jó park a közelben ahol van minden, mint pl. ezek a szabadtéri edzőgépek:
Úgy hogy tekertem is egy kicsit végre:)
Persze a macskák itt sem maradhatnak el
Csak úgy, mert állat:
A túlcsomagolásról:
szerintetek ez mi?
Igen, 3 db gyertya, amit azon kívül, hogy egyesével betekert csomagoló papírba a néni, még egy kis papír ajándék tasakba is beletette. Itt mindent ilyenbe tesznek. Úgy osztogatják a boltokban a zacskót, mint valami szórólapot!
A szoba új dekorációs elemei:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése