Ugye hétfőn lett volna az első igazi órám.... Vittem a kis laptopomat, felpakoltam, gondolkodtam, hogy mit hogyan is kellene csinálni! A hó már elkezdett hétfő délelőtt esni, de nem maradt meg. Persze, hogy nem hiszen nem volt hideg!
Kb. fél1re be is értem a suliba... mindenki arról beszélt, hogy talán holnap szünet lesz, mert esik a hó! Értettem amit mondanak, de valahogy az én agyamban ez nem fért össze... 2re mentünk az önkormányzat elnökéhez. Nagyon tisztelettudónak kellett lennem, nem mintha az ilyen helyzetekben nem lennék az, de Metin külön hangsúlyozta jó párszor, hogy nagyon-nagyon fontos emberhez megyünk.
Szóval felvettem a legszebb mosolyomat, a legbájosabb nézésemet és igyekeztem minél többet bólogatni. Két kérdés volt ami megütötte jobban a fülemet: miért tanítok angolul amikor törökül is tudok (ezt akár én is kérdezhettem volna!!) és elég-e az ösztöndíj, amit kapok (gondoltam mondom, hogy nem, szóval esetleg ki tudná pótolni). Hihetetlen milyen anyagiasok tudnak lenni. A fickó beszélt picit angolul, de látszott rajta, hogy nem szeret nem az anyanyelvén beszélni. Természetesen mondta, hogy ha bármiben tud segíteni szóljunk neki.
Útközben ettünk egy dürümöt és újra és újra megdöbbenek rajta, hogy képesek a sült krumplit kenyértésztába tenni némi zöldséggel és hússal. Nem volt rossz, de most egy darabig nem kérek ilyet...
Visszaértünk suliba ahol is közölték velem, hogy menjek haza, mert nem tudni, hogy mi lesz itt még a nagy hóesésben! Ezt a képet hazafelé mentet készítettem. Jó tényleg esett a hó és az tényleg nem volt felemelő érzés amikor a szél az arcomba vágta a havat. De azért nem egy Szibéria!
(babérfácska)
Mindegy én haza mentem:)
Minden nap hajóval járok át és vissza. A visszaúton általában van két éneklő-zenélő srác: az egyik gitározik a másik dobol egy fadobozon. Egész jók! Csak egy baj van velük, hogy mindig ugyanazt, vagy közel ugyanazt a dalt éneklik! Úgy néz ki, hogy leülnek valahova középre kb. az út felénél, eljátszanak egy dalt, madj a dobos srác fogja a gitártáskát és abba gyűjti az utasoktól az aprót. Közben a gitáros játszik tovább, szintén valami szomorú, elnyújtott szerelmes dalt.
Sikerült úgy összepárosítanom a nadrágomat és a cipőmet, hogy mindkettő felázott, mit fel- elázott inkább... de teljesen!
Hétfőn este csináltunk rakott krumplit Andival. Igaz, hogy itt nincs tejföl, de a joghurt is megtette:)
Szóval a hétfővel megint nem jutottam előrébb a tanításba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése