2013. április 29., hétfő

Tervek, szerencse, döntések

Voltak, vannak terveim... mindig is! Aztán ezek vagy jöttek, alakultak, vagy tettem értük vagy nem... de valahogy soha nem éreztem magamat alapvetően szerencsés embernek.
Aztán a csillagok így a 3. x előtt elkezdettek összeállni, megsajnáltak, megérdemlem, vagy csak jó helyen voltam jó időben, nem tudom...
A lényeg, hogy kijutottam ide, eljutottam ide ahol most vagyok és borzasztóan élvezem és egy percét sem bántam meg! Szóval ebből egyenesen következett, hogy mi lenne ha nem csak egy féléves viszonyt kezdenénk ezzel a várossal, hanem egy hosszabb távú kapcsolatba is belemennék... megpróbálnám az elköteleződést :)
Ameddig ez csak terv, játék a gondolatokkal, addig nincs semmi gond, nincs döntés!
Aztán egyik napról a másikra következtek az események és azt vettem észre, hogy állásinterjúra megyek teljes idegben - bele is őszültem egy picit (szószerint!!)

A csillagok megint mellettem álltam - meg még ki tudja mi - de úgy néz ki, hogy május 2.-ától lesz egy részmunkaidős állásom itt Istanbulban a suli mellett, aztán az ösztöndíj letelte után 8 órás határozatlan időre:)

Szóval maradok!
Hoztam egy döntést és kitartok mellette!!
30 évesen egy "új" országban, "új" városban újraindítjuk az életemet. Egy férfi mellett sem sikerült elköteleződnőm, sőt eddig városok mellett sem, de most megtaláltam az igazit:)

Előre is elnézést kérek, minden ide érkező vendégemtől, hogy májusban látástól mikulásig dolgozni fogok! :)

Elindult a turista szezon

A múlt héten megérkezett a jó idő, majdhogy nem nyár Istanbulba is!
Addig amíg már otthon 30 felé járt a hőmérő itt még csak a 20-t ütöttük el, de villámgyorsan átléptük a 25-t is. Az elmúlt napokban erre be is állt az idő, ami még éppen kellemes, sőt élvezhető :)

Mintha az összes turista és az őket szállító irodák is megérezték volna melyik nap a "nyár" első napja, mert a várost ellepték a turisták... na jó valszeg ez azért is volt szembetűnőbb az átlagosnál nekem, mert 3 napig csak a turistás helyeket jártam végig a barátaimmal.
Ugyanis, nálam is beköszöntött a vendég szezon:) Megérkeztek az első "madarak" Szegedről: Niki és Gyuri - akik egy imádnivaló pár :D

Csütörtökön érkeztek és ma mennek haza:) Mozgalmas napok voltak, sok minden volt, csak épp pihenés nem!
Az ideérkező mindent látni akar, az itt élő pedig mindig meg akar mutatni, ebből egyenesen következik, hogy pihenni nem lehet, csak menni és menni és menni!

Néhány kép a napokról a teljesség nélkül!




















2013. április 25., csütörtök

Facebookról

Ezt most találtam a facebookon és nem tudtam otthagyni:) Annyira találó :D


 Ma nem mentem egyből haza, hanem megnéztem a Göztepe parkot, ahol még éppen elcsíptem a Tulipán fesztivál utolsó képviselőit:) Nézzétek és ámuljatok :)











2013. április 24., szerda

Közhely: Tanuljatok meg élni!

Biztos mindenki ismeri Márti dalát Annától és Kiss Tibitől.

Nem, nem rólam lett elnevezve :) Sok kritikát olvastam róla, hogy milyen közhelyes, lehet... de nagyon találó!:)
Az első lépéshez nagyon jó!!! Igen, kezdjünk el élni... sőt, tanuljunk meg élni!!
Ma erre vettünk, vettem leckét!! :)
Andival kitaláltuk, hogy dokumentáljuk a mai nap eseményeit.
Ja igen, a lényeg, tegnap (április 23.) gyereknap, ami állami ünnep, április 24. pedig iskola szüneti nap az általános iskolában, azért, hogy a gyerekek kipihenhessék a nagy ünneplést:)

Én kedden a hétfő éjjeli Ildi-búcsú bulit próbáltam kiheverni, több-kevesebb sikerrel. Andi szerint Márti otthon maradt és csak a dublőrje jött el, mert annyira magamban voltam ... nem zuhanva, csak éppen vegetáltam.
Igazából ma ünnepeltük meg igazán Andi szülinapját :)
Reggel ébredés és kv főzés után az első útunk a teraszra vitt és le sem jöttünk onnan kb. délután 5ig.
Reggeli:
 Késői könnyű ebéd:)

 A vállam, nyakam ma:


Egy kis desszert a Kahve Dünyasiból:) Sajttorta - egyszerűen imádjuk:)


Életemben először koktéloztam Törökországban! A helyet a sör ára alapján választottuk ki, majd rendeltünk két koktélt:) Valami alapján szelektálni kellett:)


Egy jó pár órás teraszozás után így néztem ki!! Nem a lila, a ruhám és nem a bőröm :) :P

Egy kis nasi:)



Majd az estét az ARAF-ban fejeztük be, de szigorúan megszabdtuk magunknak, hogy csak éjfélig maradunk, mert csütörtökön dolgozunk! Az ARAF-ban koncert volt, aminek szintén nagyon örültem, mert már annyira vágytam kis élő zenére, hogy az hihetetlen!

Soha nem mertem magamról azt mondani, hogy szerencsés vagyok, de most ezt érzem... azért egy kis lelkiismeret furdalásom is van, hogy talán kevesebbet küzdöttem mindazért amit mostanában a SORS vagy a Jóisten/Allah, Ég, elém-nekem küldött. Voltak ilyen elképzeléseim, nem nevezném terveknek, inkább vágyacskáknak, hogy mit szeretnék itt csinálni, milyen élményeket szeretnék átélni... és megtörténtek! :) Apróságok, amikben nem az a fontos, hogy kivel történik meg, hanem az a fontos, hogy velem és a várossal történt meg :) 
Persze még maradt a tarsolyomban, nem rágtam le csutkáik magamat és a városomat... hajaja de még mennyi van:) 
Felnőtt életemben először talán nem akarok forradalmat csinálni körülöttem, hanem élvezni amit találok, amire lehetőségem nyílik. Ezt otthon sosem tanultam volna meg, ehhez Istanbul és Andi kellett!! Persze, tenni is kell érte, hogy a jó dolgokkal egymásra találjunk.

Ma megérkeznek az első vendégeim, Niki és Gyuri:))) Aztán pedig folyamatosan lesznek egész májusban! Előre is elnézést kérek Mindenkitől, ha ritkulók (még jobban!)

A hét dala pedig:









2013. április 22., hétfő

Hogy is van ez? :)

"Hogy mindnyájunknak két életünk van. Kivétel nélkül két életet élünk! Amiben vagyunk, és amiben lenni szeretnénk. Minél közelebb vannak egymáshoz, annál boldogabbak vagyunk.... Álmainkat igazítsuk az életünkhöz, vagy életünket az álmainkhoz?... Ha igaza van, és nincs joker, be kell járnod az utadat. Nincs mese. Egyedül az a kérdés, hogy mennyire kapod el két pont között a legrövidebb utat, az egyenest." 
(A szív újtia)

A hétvégén immár sokadszorra kiolvastam Horváth Gergely kötetét, A szív útjait. Nem mondom, hogy mindennel egyet értek, de minden olvasásra kicsit más, kicsit mást érzek közelebb, sajátomnak. Most nem érzetem magam olyan elveszettnek, mint a Péter, a főhőse, de az útkeresésben szívesen voltam társa. Az életben nincs joker, de választásaink mindig vannak, és választásunk nem csak két út között, hanem arra is, hogy a döntéseinket hogyan éljük meg. Azt hiszem eljött az a pillanat, amikor már az agyam nem 22-25 éves bizonyos kérdésekben: megtanultam elfogadni és élvezni a döntéseimet. Nem kell mindent megideológizálni, mindenért ostorozni magunkat... Húszonpárévesen jaj de hányszor ráparázz az ember piti dolgokra is... aztán ahogy múlik az idő, tágulnak a határok, változnak az értékrendek....

Már nem aggodók azon, hogy ki mit gondol... Megtanultam, hogy nem ítélhetek el senkit, nem mondhatom meg a tutit senkinek, mert attól egyikünknek sem lesz jobb. Kellemetlen érzést kelteni a másikban, annak mi értelme van.... semmi!
Nem mondom, hogy könnyű, nem beleszólni más életébe, - mert ezt mindenki tudja, hogy az a legeslegkönnyebb... tudod, másban a szálkát, magadban a tuskót se! :)

Érzem a levegőben, magamban, nagy változások jönnek, még nem ért be teljesen a dolog, még sok összetevő van, de már irányban vagyok, ahogy főhősünk, Péter is:)




A város felülről, amelyet imádok, amellyel nem lehet betelni... még akkor sem, ha szombat estére nem találsz táncpartnert... 












 Pillanatok a hétvégéről:)
Gofri csupacsudijóval:) 
 Egy kis lazulás tengerparton :)
 és ahol a szél mindig fúj:)


 Ki láttatok már ekkora krumplit? Mi még nem:)