2013. február 25., hétfő

Kultúrprogramok sora

Megint egy mozgalmas hétvégét tudhatok magam mögött...
Órára való készülés és takarítás kimaradt (mosás volt ugyan!), de a komfortzónám határait bőven át-átléptem... vagy most érkeztem meg igazán oda - ez még kérdés:)

Csütörtök este a Kooperatif Bárba mentünk Andi, Hanna és én. A rendezvény neve: Spoken Istanbul (ha jól emlékszem). Ez egy amatőr előadó est volt, bárki megmutathatta tehetségét, kedvtelését: voltak énekesek, duók angolul és a saját nyelvükön (olaszul, spanyolul), voltak akik a saját művüket adták elő, voltak akik ismert dalokat. Aztán a őket követték felváltva a török és angol nyelvű slam költők: 3 török srác is kiállt a saját költeményével és előadta. Szerintem óriási volt!!! Sokat hallottam már a slamről, de nem hallottam, nem láttam még! A felét nem értettem, de így is átjött az érzés!! Március 13-án lesz a következő ilyen hasonló este, megyünk!!
Volt egy stanupos is.








Rengetegen voltak a bárban, nagyon sok külföldi, de helyi arcok is! Mindenféle fiatalok!!

Pénteken találkoztam Semaval. Ő Niki barátnőm új török barátnője! Egy spanyolországi meetingetn találtak nagyon egymásra és azóta ez a barátság csak tovább erősödött. Aztán a face-n Niki összehozott minket. Most egy görögországi meetingről jöttek busszal, majd mentek tovább Hatayba repcsivel. Az átszállásnál volt egy jó pár órájuk és így tudtunk találkozni a városban. Nagyon kedves csajszi!! Beszélgettünk, sétáltunk, halas szendvicset ettünk Eminönüben:)


Este Ildivel söröztünk Kadiköyben kettesben. Hívtunk magyar erasmusos fiúkat de nem jöttek, Andi meg Gergő túl fáradt volt. Ildi eszméletlen csajszi... úgy káromkodik, mint a kocsis! De tényleg! Szerintem ő otthon is ilyen! Otthon valszeg letagadnám, de itt még jó, hogy senki sem érti és akkorákat nevetünk rajta, vele :)) Gergőnek nagyon bejön ez a szabadszájúság:P

Kadiköyből kb 15 perc, hogy haza érjek: busz aztán egy kis séta. A buszon sikerült összeszednem egy török srácot... még azt sem mondom, hogy szemeztünk... mert nem, de amikor oda léptem az ajtóhoz és jeleztem, és a szemem sarkából láttam, hogy ő is mögöttem, van akkor már tudtam, hogy megszólít.
Így is történt: megkérdezte, hogy beszélhetünk-e. Mondtam okés, egy irányba mentünk - elvileg ő is arra lakik. Majd a házunk előtt elkérte az elérhetőségeimet :)

Szombaton Ildivel elmentünk az Ikea-ba. Tudom nem túl kreatív, de ha egyszer ott vannak olcsóbb dolgok. Egy hatalmas plaza mellett van.
Belülről a plaza:

 Az a kis emberke ott Idli:



Beszereztem egy olvasó lámpát, mert az egy szem villanykörtém nem mindig akar működni... egy párnát, mert ami volt olyan kemény volt, hogy a fülemet is elnyomtam - szegény én :), bögréket, hogy ha jönnek vendég tudjak nekik miben teát adni, illatgyertyát, mert az nőcis, Andinak boros poharakat, mert azok elfogytak a hosszú harc alatt... szóval csupa hasznos dolgot:)
Az egészben az volt a legviccesebb, hogy vártuk az ingyenes járatot, mert ha már van akkor nyilván menjünk azzal... csak nem jött, csak nem jött, már vagy fél órát ott vártunk - többet, mert előbb mentünk a megállóban - amikor mondta Ildi, hogy 14:02-ig várunk, nem tovább... okés, és láss csodát 14:02-kor megjelent a busz! Szóval nem tudtuk eldönteni, hogy ezt én vagy Ildi vagy a város vonzotta be:)
Az ikea éttermében - szóval nem minden standard, az ikea is alkalmazkodik a helyi szokásokhoz... nálunk miért nem árulnak pörköltöt vagy gulyást? :D

Szombaton este átmentünk Karaköyben, ott találkoztunk Andival, hármasban buliztunk.
A hajón találkoztunk két erasmus diákkal, egy olasszal és egy spanyollal. viccesek voltak! Kiderült, hogy az olasz srác is a 19F-s busszal jár suliba, amelyiken előző nap találkoztam a török sráccal. Andi egyből elnevezte randijáratnak :D

Megnéztünk pár sznob helyet... aztán Araf. Reggel haza jöttünk, persze megszívtuk, mert  reggel 5-6 között Kadiköyből nincs se dolmus, se busz... csak taxi... arra meg nem volt nálam pénz, szóval haza sétáltam. Reggel 6ra haza is értem.
Az egyik helyről ilyen volt a kilátás - hm, már értem miért került egy 33cl-s sör 15 lirába... (kb. 6,5 euro). A bárban mi hárman voltunk a legfiatalabbak, de tényleg!!! 




Vasárnap pedig Birtalan Áron előadásán voltunk, koncertnek nem igazán nevezném... de zenei és videó performasznak inkább.
http://www.youtube.com/watch?v=TbUcmDHVc_g
Ugurt is hívtuk, nagyon kis cuki fiú :) Hihetetlen mennyire tud magyarul! Most görögül és németül is tanul.
Előbb két török dj és videós csávó volt, akire persze mi azt hittük, hogy magyar és ment a vita köztünk, hogy kiszólítsa meg. Mire egyértelművé vált, hogy ő török és majd csak utána lesz a magyar srác.
A török:



A magyar srácot akkor szólítottuk meg amikor már mentünk és nagyon meglepődött, hogy magyarok vagyunk és hogy ha itt élünk huzamosan akkor még tudunk magyarul. Egy nagyon induvidualista srác, egy igazi őrült:) De nagyon érdekes volt amit csinált. Mindannyian komfortzónánk új oldalit ismertük meg:D



Gergő is élvezte a magyar elektronikus zenét:


 Csak úgy képek:

 Itt kell lottózni, mert innen kerülnek gyakran a nyertes számok: (abla = nővér, néni)

A "szokásos" Boszporusz és hajók


 A park mellett már virágzik a cseresznyefa (szerintem ez az...)


A vacsim - ma piac nap van:)

Holnap esti program:

2013. február 20., szerda

Még mindig kimerülve

Tegnap döbbentem rá, hogy elmúlt 17.-e... az lesz a nap amikor hazamegyek... Szóval most már kevesebb van mint 4 hónap itt és még egy csomó mindent nem csináltam!!! Ajajaja... egy levelet felkapott a vihar ... :)

Most van az a pillanat amikor azt mondom, hogy lefekszem éjfél előtt és csak aludni akarok, semmi gondolkodás, semmi egyéb...
na de az internet világa folyton elragad:)

Mostanában nem készítettem képeket, igazából túl sok izgalmas egészen a mai estig nem is történt.

Hétfőn piac volt... soha többet nem megyek Ildivel.... Imád túrni, ahogy én is! Persze a 3,5-5 lirás ruhákat nem hagyhattuk szó és átforgatás nélkül... végül egy egész kupac zsákmánnyal tértünk haza! Pont most amikor be kellene osztani... na mindegy:)
Ja, mint Ilditől megtudtam szerdánként a parkban biopiac van! A héten nem volt rá időm, de a jövő héten megnézem:))) Bár a bioságot erős fenntartásokkal fogadom el, főleg itt!

A suliból hazafelé jövet még a heti zöldség, sajt és kenyér adagomat is beszereztem. 
Hétfőn az egyik elsős osztály nagyon kikészített... a végén már törökül ordítottam velük... nagyon szégyellem, mert ez az amit egyáltalán nem kellene csinálni... de egyszerűen várhatsz Te 40 percet is, hogy elhallgassanak és végre Rád figyeljenek... semmi valaki folyton beszél... 

Ma az ovisoknál voltam és az óvónéni úgy indított, hogy mi lenne ha beszélnék kicsit törökül is, mert így eléggé unták, hogy nem értettek egy szót sem... szóval ezen túl magamat fogom fordítani... vicces:) de legalább a mai ovis órák jobbak voltak, mint a múlt heti elsők.
Ma színeztünk, meg egész héten ezt a videót mutogattam minden osztálynak:

szerintem marha jó és még a gyerekek is imádják!:)

A hétfői napot pedig egy kis borozással és Hanna-féle vacsival zártuk Hannánál! Nagyon klassz volt, hármasban, plusz Hanna lakótársaival. Az egyik lány (olasz) éppen akkor érkezett haza Dubai-ból, ahol 4 napig volt az apukájával. Azt mondta ennyi idő pont elég arra, hogy mindent megnéz, sőt. Igazából az volt számára is az elképesztő, hogy az utcán embereket nem lehetett látni még is a hatalmas felhőkarcolók egymást érték...

Kedden volt az első alkalom, hogy elkéstem... 15 percet ugyan, ami nem sok, csak egy 40 perces órából... hát.... aztán szerdán volt a második alkalom:) De nem szokok rá... kezdek törökösödni:)

Kedden próbáltam magam összekaparni... több kevesebb sikerrel...
Kb. suli után 2 -2,5 óra kellett, hogy az energia szintem elérje a minimumot és ki menjek a konyhába valami kaját készíteni. Majdnem 2 hónapja itt vagyok és először jutottam el odáig, hogy tésztát főztem:) 

Szerdán reggel felkelni sem bírtam... Ja a küldetésemet el is felejtettem mondani (írni:) ), szóval Ildi barátja megkeresett face-n, hogy lennék-e olyan jófej és továbbítanám-e a levelet Ildinek, mert hogy az ő címére nem küldheti. Mondtam persze, ha már levél és valentin nap, akkor legyen virág is... mondtam, hogy azt akkor én itt megveszem, de küldje otthonról:) Na a levél megjött kedden, szerdára egy sürgős találkozót le is beszéltem Ildivel, szegény azt sem tudta miről van szó! Jól meg is lepődött:)) Jó volt neki örömet szerezni:))

Ma már azt hittem vége van a hétnek, mire szóltak, hogy ááá, még nincs, még ott van a csütörtök... off ya...

Este (ma) elmentünk az egyik tanár kolléganő lakására, mert egy ilyen muszlim szokás szerint emlékezést, imát tartottak az elhunyt férje számára. A férfi pont az nap halt meg amikor én jöttem... ennek már lassan 2 hónapja, de most tartották ezt az összejövetelt. Volt aki hozott kaját, süteményt, de volt aki nem... pl. én sem vittem semmit... kérdeztem előtte a kollégákat, hogy mit vigyek, hogy merre... mondták, hogy semmit.
Az egész estében az volt a legjobb, hogy a tanárnő kb. 5 percre lakik tőlem! A lakása nagyon szuper, de a berendezés annyira törökös, hogy az valami hihetetlen... minden olyan giccses, mint az összes török lakás... sajnos ehhez nincs ízlésük! A természetességet még hírből sem ismerik. 

Egy ilyen muszlim szokáson voltunk... nem tudom azt mondani pontosan megmondani, virrasztás nem, mert már lassan 2 hónapja meg halt a tanárnő férje (aznap amikor jöttem pontosan) de mégis ma tartottak egy emlékezést. Igazából a fickóról senki sem beszélt vagy legalábbis nem hallottam... nem volt sírás, nem voltam feketébe öltözve az emberek... Mindenki jött, munkatársak, régi és újak, volt imám is (olyan mint nálunk a pap). A férfiak és a nők külön szobában ültek, sőt a lehető legtávolabbi szobában.
Szóval az imám mondta az imát, mi hallgattuk, de persze pár asszony folyamatosan a konyhában sűrgőlödött, készült. 
Aztán engem is kihívtak a konyhában, jobban is éreztem magam ott... szerintem mindenki unta, nem volt átélés, nem volt könny, semmi...
Azt vége lett az imának és kezdődött a pánik, de szószerint!! 
Olyan sebtében kellett kiosztani az ételeket, hogy csak na...

Előbb az imámnak kellett adni, aztán a férfiaknak, aztán jöhettünk mi nők... de még a konyhában lévők alig ettek egy falatot, már is az édességeket, sütiket kellett vinni a férifaknak... aztán később is folyamatosan jöttek az új vendégek... kb. 40n biztos voltunk... persze mentek is el folyamatosan. 5 hatalmas tálca baklava volt, amiből 4 megmaradt... 

Baromira nem értettem ezt a pánikot, de átragadt mindenkire...  aztán pedig az a hangzavar, amit a nők egymás között le tudnak vágni... huu mint amikor a tyúk udvarba betéved egy elveszett róka... annyira jó volt ki jönni a lakásból és kimenni a forgalmas utcára és azt tudtam mondani, hogy csend van! :)


A képeken éppen a meleg helvát osztom ki... hát ez elég rossz lett, de azt mondták ennek ilyennek kell lennie... ez nem volt más mint vaj, liszt, majd cukor felmelegítve, összefőzve... huu nem volt jó!

Azért elmondhatjuk, hogy a kendő annyira nem áll jó... bár igaz ami igaz, ápol és eltakar:)




2013. február 17., vasárnap

Töltön

Ez a telefon história jobban megviselt mint gondoltam. De legalább találtam magyarázatot magamban az eseményekre... Sajnos ez nekem kell, mert hiszem, hogy minden okkal történik, nincsenek véletlenek!
Szóval szombaton újabb beszerző útra indultam és az eredmény:
egy színes csizma, egy piros (igaz kopott, régebbi model) sony ericsson telefon, egy új sim kártya és ezzel együtt új telefonszám, 3 db új felső a piacról és persze színes, mintás harisnyák:)

Végül is elégedett vagyok a szerzeményeimmel... a telefont egész jó áron sikerült szereznem, a lényeg az ár volt és nem az, hogy mit tud... igaz, hogy töltőt alig akartak hozzá adni... de végül is megalkudtunk! :)

Tegnap volt a konzulátus és a Török-Magyar Barátság Egyesület szervezésében a farsangi buli! Még Gergő is eljött (Andi lakótarsa)!
A bulinak annyi feltétele volt, hogy a kaját nekünk kellett vinni, az innivalót a rendezők adták. Tombola is volt 2,5 líra, amellyel az egyesületet támogattuk. Andi francia salátát készített, mi Ildivel szendvicseket plusz vettünk hozzá aszalt sárgabarackot a piacon. Gergő és Ötkür közösen vett teasütiket... hmmm :)

De volt még a buliban házi bukta, házi fánk (minik! de fincsik), szendvicsek, börek,... sajnos kókuszgolyó nem volt :( 

Szóval sorban a jelmezek:
Ildi a görög istennő (aki egy füst alatt megoldotta az éjszaki takaróját is)

 Andi: az antiszexuális kishableány vizes környezetben.
 Gergő: indiai-arab avagy a 40 rabló önmaga definíció szerint.

Én: az unkreatív Manó - ha esetleg nem lenne egyértelmű:) 

A buli menete: megérkeztünk lepakoltunk, ettünk, ittunk, énekeltünk (karaoke), tombola. Gergő 4 db tombolát vett és mind a néggyel nyert!! Miután a 4. is nyert, közölte, hogy akkor ő most kiment dohányozni:D
Egyébként nem voltunk sokan, kb. 30 fő. Nem csak magyarok voltak - Ötkürön kívül is voltak törökök, sőt egy magyar-brazíl pár is eljött. 
Találkoztunk egy török sráccal, aki úgy beszél magyarul, hogy így nem is tudtam először, hogy akkor most hova tartozik... Édes volt, mert Budapest-es polóban volt:) Sőt, együtt énekelte velünk a különböző magyar dalokat!

Szóval beszéljenek a képek az estéről:) 


Ötkür és Gergő első pálinkája:


Ötkür szereti az unicumot is:

 A képekből nem derül ki, de  duett nemcsak egy dal erejéig állt össze:)








 Na igen, egyszer én is neki álltam egy Kicsit szomorkás a hangulatom máma erejéig! De Gergő vitte a prímet:)


 A török srác ahogy magyarul énekel:) 

 Amikor Andit szerette a mikrofon, vagy Andi szerette a mikront ?! :D



 A Cybergyerekre Ötkür is beszállt:)






Amikor már csak mi voltunk:)



 Ez pedig az Arafból, a buli itt folytatódott:)


Mindannyian Andiéknál aludtunk... 

Elfáradtam... most érzem magam igazán fáradtnak... hetek óta először!