na ezt a bejegyzést még hétfőn kezdtem el írni... megjegyzés: ma péntek van! :)
Szóval lassan már két hétre kell visszaemlékeznem, de hál'a ezen a héten nem sok minden történt:)
A hét leghatalmasabb eseménye: a török-magyar meccs és a hangulata:)
A hét legkülönlegesebb eseménye: az egyik diákom anyukájának viselkedése...
Történt hogy még a múlt héten a csávót (8éves) át küldtem a tanáriba mert elegem lett belőle, nem elég h nem figyel, mert az dolog, meg h folyamatosan pofázik, de nevetetti a többieket, gúnyosan nevet... na nem ezt velem nem csinálja, de ugye a folyosóra nem küldhetem, akkor irány a tanári szoba, na mikor le esett neki h hova megyünk akkor elkezdett tiltakozni, kapaszkodni a folyosó falába, kúszni, minden... én meg tartottam, illet ve húztam. Persze nem volt szép látvány... na a vége az lett h nem jutottunk el a tanáriig, hanem elszaladt, én meg nem voltam hajlandó utána menni, szóval visszamentem erősen idegesen az osztályba és próbáltam valami rendes mederbe terelni az órát.
A kisfiú, Semit, egyébként az egyik kedvencem az első pillanattól kezdve. Helyes kölyök, és elég karakteres, valahogy más mint a többiek, hajlandó lázadni és leszarja az üres fenyegetéseket. Amivel általában a török tanárok élnek.
De ez nem azt jelenti, hogy mindent elviselek.
Na én azt hittem ezzel a téma le van zárva... hát nem volt. Anyuci bejött reklamálni, de nem hozzám, hanem az igazgatóhoz és a pszichológus csajhoz (Aylin). Persze ez akkor tudtam meg amikor Aylin beállíott az ominózus osztályba amikor órát tartottam. Nem volt ezzel semmi gond, kicsit zavart h közben ő a gyerekeknek magyaráz, mert azt mondta h csak megfigyel. Viszont örültem, hogy végre valaki látta, hogy hogyan csinálom, persze a gyerekek most sem voltak angyalok, de egy fokkal jobbak voltak!
A végén azt mondta h jó volt az óra:) hát jó :D
szóval kiderült, hogy bepanaszoltak. Mint aki sokkot kapott úgy mentem haza... a legrosszabbaknak azt éreztem az egészben, hogy nem tudtam magamat megvédeni, hogy nekem erről nem volt infom. Persze az igazgató és Aylin is kiállt mellettem, de mégis úgy tartottam volna fairnak, ha velem beszél az anyuka, akkor is ha csak angolul tudok!!!
Ez kedden történt, kedden vot a meccs, szóval túl sok időm ne volt agyalni rajta. Szerdán az egyik szünetben oda rohant hozzám Semit, és a kezembe nyomot egy fekete szatyrot, benne egy díszdobozzal, amiben teasütemény volt. Annyit mondott, hogy ajándék... én az hittem ez valami tréfa és most mindenki rajtam nevet. Utána mentem, hogy megkérdezzem. Erre elbújt.... mondtam h köszönöm szépen.
Mentem a tanáriba, mutattam h mi történt és hogy egyáltalán nem értem, hogy mi történik körülöttem.... Aylin mondta, hogy ne aggodjak ez ilyen. Tegnap beszéltek az órám után az anyukával és megbánta h bepanaszolt és ezért küldte a sütit... hát én teljesen le voltam döbbenve.
A sztori itt véget is érhetet volna, de nem, mert úgy volt h csütörtökön 2re bejön az anyuka, hogy találkozzunk... de végülis nem jött, mert megbetegedett! Amit annyira nem bántam. Még mindig erősen tartott attól, hogy nem értem amit mondanak nekem. Fura, mert valakit nagyon jól értek, de van akiket egyáltalán nem és ez nem a tájszólásától függ - mert persze az is van itt bőven, egyszerűen attól h milyen szavakat használ.
A hét legcukibbjai: a rendőr fiúkákon kívül a cicák a parkban:)
A hét legvicesebbje: a meccsre Güray a lakótársam festett ki (ő török:), aztán amikor indulásra kész voltam megmutattam magam Eraynak (tesók!, ő a másik török lakótársam, ja és fiúk) és egyszerűen nem tudta becsukni a száját annyira mosolygot, még le is fényképezett, annyira tetszett neki :D Azt hiszem nincsen hozzá szokva, hogy egy lány így tud menni a meccsre:) pedig a török lányok nagyon is bírják a focit!! Melyik csapatnak szurkolsz legalább olyan presztízs kérdés, mint hogy van-e iphone-d. Szóval mindketten nagyon aranyosak voltak:)
A hét legmegdöbbentőbb felismerése:
Az egyik nagyobb élelmiszerboltba mentem be, Macrocenter. Ez olyan elegánsabb kategória.
Van külön disznóhús szekció a felvágottas pultban:
Remélem látszik, hogy mi ez és hol gyártották:) Igen, szeletelt szalonna, mondjuk bacon. és Igen, Szegeden gyártották. Ez az egyik legdrágább termék!!! Ilyen 50líra körüli (x 125 Ft)
Aztán pedig sokkoltak a nyúlakkal:)
Megpróbálok visszafelé haladni az időben, azaz a legutóbbi eseményekről beszámolni és úgy távoldni az időben (és talán a térben is).
Tegnap Erayyal török sorozatot néztünk, mostanában elég sokat lógok nála, addig amig egyszer csak meg nem un :D
Megnéztük a Kurtlar vadisi következő részét ami kb. 1,5 órás volt... már nem győztem nyítva tartani a szemem... eléggé leszívott a hét, illetve a kevés alvás.
Tegnap postára adtam egy pályázatot ami szintén a jövőmet érinti, de erről egyenlőre nem akarok többet mondani :D
ez még a múlt hétről maradt itt:
Azt, hiszem a legfontosabb és a leginkább ami foglalkoztatt ma és holnap a holnapi Törökország-Magyarország válogatott futball mérkőzés! Megyünk:))
Szép számú magyar fiatal banda verődött most itt össze, akiknek a zöme Kadiköyben is lakik :)
Szóval társaság meg van, a jegyeket a konzulátuson keresztül vettük, így a vendégszurkolók számára fenntartott csekélyke cikkelyben fogunk ülni... a standion kb. 70.000 fő befogadására képes... és tartok tőle, hogy legalább 68.000 török lesz...
na 30 főnyi kölyköt túl tudok kiabálni... azt hiszem az arányok nem túl jók a javamra:)
http://www.nemzetisport.hu/magyar_valogatott/torok-magyar-gyozelmi-kenyszerben-van-ellenfelunk-ez-segithet-egervari-2229779
Lesz arcfesték, magyar zászló, szalag, meg amit még tudunk szerezni:)
Ma volt hétfő... kivételesen nem akartam kinyírni egy kölyköt sem és egyet sem penderítettem ki az osztályból.... "reggel", oda felé menet 12kor elhatároztam h ma jó napom lesz, mert a múlt hét szar volt... talán a legrosszabb hét az eddigiek közül! Szóval eldöntöttem, hogy pozitívan állók a hangládákhoz és türelmes leszek.... hát az túlzás h mindig türelmes voltam, de vártam amig csitulnak... talán :)
meg nem is improztam annyit, készítettem előtte feladatokat.
Szerintem egész jól mentek az órak:)
Hétfő:
piac nap, nagy bevásárlás. Aztán este főztem valamit, ami csirke pörköltnek indult, de nem az lett :) Megetettem belőle Erayt is. ízlett neki állítása szerint:) Szóvel az a 3. főzésem itt:) Haladok:)
Ezt a kisfiút muszáj volt lefotóznom, mert olyan édesen elvolt... nem foglalkozott az órámmal, de csendben volt és nagyon dolgozott valamin :)
Egyébként egy égetni való rossz kölyök :)
Vasárnap: Ortaköy és napfény, kumpir, waffel, majd este a nem lévő kapcsolati viszony további gyerekes bonyolódása.
A szombati buli után Andinál aludtunk és ébredés után, kv és egyéb magunkhoz térés után reggeli nélkül elsétáltunk Ortaköybe, ahol is a helyi specialist kértük reggelire:
Ő a kumpir. Egy hatalmas sült krumpli amit minden féle jóval töltenek meg:)
A másik speckó itt a waffel, ami gofry, telepakolva minden édes dologgal :)
Na arról nincs képem, mert olyan finom volt, h nem jutott eszembe lefényképezni:(
Aztán Andival és Ildivel beültünk az egyik legmagasabb teraszra teázni, kvézni.
A délutánt fagyival koronáztuk meg kagit helva között:)
Na de ezzel még nem ért véget a nap:)
mert ugye haza is kellett menni: hajóval naplementében:)
Ez egy nagyon tökéletes nap volt:D
A kedvenc fotóm:
Szombat:
Besiktas piac és este buli, illetve több helyet megnéztünk
Andi dolgozott szombaton így Ildivel ketten piacoltunk, ilyenkor azt csináljuk, hogy Andinak is viszünk szükséges dolgokat. persze megint találtunk egy csomó ruhát :D 50 kurusért (60 ft) körömlakkot, fülbevalót, stb:) csupa fontos dolgot:)
Vacsiztunk, boroztunk Andinál:)
Aztán este elindultunk bulizni, úgy volt h találkozunk más asszisztensekkel, de aztán elbaktam a telszámot, nem tudtam utolérni őket... mindegy. A Cambazban valahogy nem akart elindulni az este, így csatlakoztunk Mustafához meg a haverjaihoz. Hát egyik érdekesebb klubból mentünk a másikba... végülis 3 körül azt mondtuk h elég... egyik helyen sem találtuk meg a számításunkat...
De azt gondolom nem volt hiába való, megnéztünk egy jó pár helyet és rájöttünk, hogy szeretjük a régi helyeinket:D
Péntek: fodrász és aztán egy kis sör
Andi bejelentett a fordászhoz, akiről ódákat mesélt már korábban. Huu tényleg jó pasi :)
na ez itt már a végeredmény!
Én egy nagyon rövid frizkót kaptam, Andi pedig hullámokat:)
Úgy indultam neki, hogy nem lesz sokkal rövidebb, de aztán már nem lehetett az ollót kivenni a kezéből. Hm végülis nem rossz. Persze mindenki azt mondja, hogy milyen jó lett!
Igazából tetszik, vagány, csak a fejem nagy:D
Csütörtök: Experidence táncshow (képek külön, már korábban)
Hétfő: Üsküdarban magyar vacsi, amit a török-magyar üzletemberek társasága szervezet. Ingyen volt, szóval mentünk :) Természetesen a vallási szabályokat betartva készítette el az ételeket a Budapestről ide szállított magyar főszakács. A túrós rétést megspórolhatta volna.. a többi ehető volt:)
Az erasmus magyar fiúk :)
Huu, na elfáradtam, gondolom Ti meg bele fáradtatok :)
Szombat éjszaka Örményországba megyek, igyekszem onnan is írogatni, mert utólag megírni egy hetet az horror mindenkinek:D
Szóval 1 hét és itt vagyok újra szerelmetes városomban :) De néha mindentől el kell vállni, hogy amikor visszatérünk 2x annyira értékeljük:)
A tortákat szintén tilos volt lefényképezni, rám szóltak.
