Hétfő délben beszélgettem az igazgatóval plusz a múlt heti lelkembe lépés annyira nem tett jót a moralomnak. Persze próbálok kompenzálni némi alkohollal, jó barátokkal... de ha valami motoszkál bent, mint egy kis alien, de akkor túl sok tennivaló nincs: elemezni, utána járni, beszélni, boncolgatni kell...
Még nem lett jobb, de uton vagyok...
Igazából egy szavam sem lehet, nagyon jó életem van itt, csak néha még ezt a szuper életet szeretjük túl bonyolítani, némi érzelemmel, kötödéssel, hülye faszikkal.
A héten a suliban sem találom a helyem.... a nagyobb gyerekek nem hogy nem köszönnek, de rám sem néznek, köszönés nélkül berongyolnak az osztályba, majd kirobognak... Az igazgató szerint ne tartsak órát úgy, hogy nincs ott az osztályfönők... csupán ott a gond, hogy nem is találkozom az osztályfőnökkel... mert be sem jön. Na, mert szóltak, hogy túl hangosan ordítok a gyerekekkel és ők félnek tőlem... nem mintha az igazi tanáruk nem üvöltene mint a sakál velük... nekem prüntyögnöm kellene... és így tartsál angol órát. Kíváncsi vagyok, hogy majd a félév végén hogyan mérik le, hogy mennyit tanultak a gyerekek. Mert, hogy senki de senki nem tudja, mit csinálok az órán, persze nekem sem adnak így útmutatást, hogy jól csinálom-e....
Tegnap csináltam videót, hogy milyenek is gyerekek...
Persze az elmúlt napokban történtek jó dolgok is, de azokról majd később, most marcangolok!
A jó dolgokról röviden:
itt voltak Tamásék, volt magyar vacsora, jóban vagyok a szomszéd fiúval, és tegnap nagyon szép idő volt:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése