Turkiye - Macaristan 1:1

Már napok óta igazi futball lázban égtem, ahogy az egész ország is (gondolok itt Törökországra, de valszeg otthon otthon is!). A meccs előtti este már a hentessel is a végeredményről beszéltünk. Mindenki azt mondta, hogy a hazai csapatnak győznie kell, de most nagyon rosszul játszanak, a magyarok viszont jók! A válaszom: meglátjuk, meglátjuk. Egy ilyen örök magyar félelem volt bennem, hogy a nyomás alatt megremeg a lábuk... nem azért mert a 11 török focista jobb lenne - bár értéküket nézve messze a mienk előtt. (olvastam néhány cikket:D)
Hanem azért mert kb. 50.000 török néző előtt kell helyt állni, akik nem egy szolídan meccset szemlélő típusok.
A hangulat fergeteges volt! Főleg a török részről... ha mást nem a hangulatért oda kellett volna jegyet venni:D

A török hírforrások szerint 300 magyar szurkoló volt, hát szerintem ez kicsit sok, de tény, hogy nem számoltam meg egyesével. De milyen magyarok.... A kemény mag! Akik nem azért mennek meccsre, hogy élvezzék, hogy izguljanak, hanem hogy valami eksön legyen, de nem a pályán.

Úgy mentem már eleve a standionhoz (itt játszották a Fenerbahceban, tőlem 20perc), hogy előtte Güray a lakótársam (aki festő is) ráfestette az arcomra a magyar zászlót. Volt néhány szalagom, magamra aggadtam azokat is, pankosra belőttem a hajam, ha már egyszer ilyen rövid és indulásra kész voltam. A másik fiú lakótársam, Eray, ő nagy foci (Galatasaray) rajongó, teljesen odáig volt, csak mosolygott, nevetett és folyton azt mondogatta, hogy cok güzel:) (nagyon jó/szép:).

Dolmusra, minibuszra nem mertem azért így felszállni, mert túl feltünő lettem volna, de a busz az belefért, tele volt persze. Amig eljutottam a standionig és megtaláltam a Többieket, több száz (lehet h ezer) török fickó között, mellett mentem el, de tényleg senki senki egy rossz szót sem szólt. Néha hallottam egy-egy madzsar kifejezést, de ennyi. Viszont az alpári magyaroktól néha már féltem, főleg amikor a lépcsőn elém állt egy hatalmas, erősen ittas egyén puszit követlve.... upsz... iszkolás!

De ettől eltekintve iszonyat jól éreztük magunkat! Eddig sem voltam a legkonszolídált tanárnők egyike (színes ruha, hatalmas fülbevalók, színes körmök:) de most a saját határaimat is túl léptem, de azt hiszem ez megengedett:
Andi:

 Az erasmus fiúk

 Hárma, sajna elég sötét lett:

 Ildivel

Timi:

 A meccs:

 A lefújás után:

Akkor jöjjenek a videók:
Ez közvetlenül a meccs előtt, hatalmas török zászlóval

 Ez pedig teljesen véletlenül a gólszerzőnk cseréje, igazából a két török tábor felelgetését volt célom lefilmezni:)

A meccs után legalább 20-25 percet várnunk kellett, és csak rendőri sorfal között jutottunk ki a stadionból. Mondjuk ők helyesek és magasak voltak :)
De semmiféle atrocitás nem történt, legalábbis ahol én voltam!!
A meccs alatt kb. 3 petárdát felrobbantottak... bravo :(

Egyetlen hiba volt, hogy pl. a kivetítőn nem mutatták az eseményeket, nem volt ismétlés... és azért valljuk be elég messze voltunk a konkrét játéktól, hogy pontosan lássuk mi történik!