Tegnap döbbentem rá, hogy elmúlt 17.-e... az lesz a nap amikor hazamegyek... Szóval most már kevesebb van mint 4 hónap itt és még egy csomó mindent nem csináltam!!! Ajajaja... egy levelet felkapott a vihar ... :)
Most van az a pillanat amikor azt mondom, hogy lefekszem éjfél előtt és csak aludni akarok, semmi gondolkodás, semmi egyéb...
na de az internet világa folyton elragad:)
Mostanában nem készítettem képeket, igazából túl sok izgalmas egészen a mai estig nem is történt.
Hétfőn piac volt... soha többet nem megyek Ildivel.... Imád túrni, ahogy én is! Persze a 3,5-5 lirás ruhákat nem hagyhattuk szó és átforgatás nélkül... végül egy egész kupac zsákmánnyal tértünk haza! Pont most amikor be kellene osztani... na mindegy:)
Ja, mint Ilditől megtudtam szerdánként a parkban biopiac van! A héten nem volt rá időm, de a jövő héten megnézem:))) Bár a bioságot erős fenntartásokkal fogadom el, főleg itt!
A suliból hazafelé jövet még a heti zöldség, sajt és kenyér adagomat is beszereztem.
Hétfőn az egyik elsős osztály nagyon kikészített... a végén már törökül ordítottam velük... nagyon szégyellem, mert ez az amit egyáltalán nem kellene csinálni... de egyszerűen várhatsz Te 40 percet is, hogy elhallgassanak és végre Rád figyeljenek... semmi valaki folyton beszél...
Ma az ovisoknál voltam és az óvónéni úgy indított, hogy mi lenne ha beszélnék kicsit törökül is, mert így eléggé unták, hogy nem értettek egy szót sem... szóval ezen túl magamat fogom fordítani... vicces:) de legalább a mai ovis órák jobbak voltak, mint a múlt heti elsők.
Ma színeztünk, meg egész héten ezt a videót mutogattam minden osztálynak:
szerintem marha jó és még a gyerekek is imádják!:)
A hétfői napot pedig egy kis borozással és Hanna-féle vacsival zártuk Hannánál! Nagyon klassz volt, hármasban, plusz Hanna lakótársaival. Az egyik lány (olasz) éppen akkor érkezett haza Dubai-ból, ahol 4 napig volt az apukájával. Azt mondta ennyi idő pont elég arra, hogy mindent megnéz, sőt. Igazából az volt számára is az elképesztő, hogy az utcán embereket nem lehetett látni még is a hatalmas felhőkarcolók egymást érték...
Kedden volt az első alkalom, hogy elkéstem... 15 percet ugyan, ami nem sok, csak egy 40 perces órából... hát.... aztán szerdán volt a második alkalom:) De nem szokok rá... kezdek törökösödni:)
Kedden próbáltam magam összekaparni... több kevesebb sikerrel...
Kb. suli után 2 -2,5 óra kellett, hogy az energia szintem elérje a minimumot és ki menjek a konyhába valami kaját készíteni. Majdnem 2 hónapja itt vagyok és először jutottam el odáig, hogy tésztát főztem:)
Szerdán reggel felkelni sem bírtam... Ja a küldetésemet el is felejtettem mondani (írni:) ), szóval Ildi barátja megkeresett face-n, hogy lennék-e olyan jófej és továbbítanám-e a levelet Ildinek, mert hogy az ő címére nem küldheti. Mondtam persze, ha már levél és valentin nap, akkor legyen virág is... mondtam, hogy azt akkor én itt megveszem, de küldje otthonról:) Na a levél megjött kedden, szerdára egy sürgős találkozót le is beszéltem Ildivel, szegény azt sem tudta miről van szó! Jól meg is lepődött:)) Jó volt neki örömet szerezni:))
Ma már azt hittem vége van a hétnek, mire szóltak, hogy ááá, még nincs, még ott van a csütörtök... off ya...
Este (ma) elmentünk az egyik tanár kolléganő lakására, mert egy ilyen muszlim szokás szerint emlékezést, imát tartottak az elhunyt férje számára. A férfi pont az nap halt meg amikor én jöttem... ennek már lassan 2 hónapja, de most tartották ezt az összejövetelt. Volt aki hozott kaját, süteményt, de volt aki nem... pl. én sem vittem semmit... kérdeztem előtte a kollégákat, hogy mit vigyek, hogy merre... mondták, hogy semmit.
Az egész estében az volt a legjobb, hogy a tanárnő kb. 5 percre lakik tőlem! A lakása nagyon szuper, de a berendezés annyira törökös, hogy az valami hihetetlen... minden olyan giccses, mint az összes török lakás... sajnos ehhez nincs ízlésük! A természetességet még hírből sem ismerik.
Egy ilyen muszlim szokáson voltunk... nem tudom azt mondani pontosan megmondani, virrasztás nem, mert már lassan 2 hónapja meg halt a tanárnő férje (aznap amikor jöttem pontosan) de mégis ma tartottak egy emlékezést. Igazából a fickóról senki sem beszélt vagy legalábbis nem hallottam... nem volt sírás, nem voltam feketébe öltözve az emberek... Mindenki jött, munkatársak, régi és újak, volt imám is (olyan mint nálunk a pap). A férfiak és a nők külön szobában ültek, sőt a lehető legtávolabbi szobában.
Szóval az imám mondta az imát, mi hallgattuk, de persze pár asszony folyamatosan a konyhában sűrgőlödött, készült.
Aztán engem is kihívtak a konyhában, jobban is éreztem magam ott... szerintem mindenki unta, nem volt átélés, nem volt könny, semmi...
Azt vége lett az imának és kezdődött a pánik, de szószerint!!
Olyan sebtében kellett kiosztani az ételeket, hogy csak na...
Előbb az imámnak kellett adni, aztán a férfiaknak, aztán jöhettünk mi nők... de még a konyhában lévők alig ettek egy falatot, már is az édességeket, sütiket kellett vinni a férifaknak... aztán később is folyamatosan jöttek az új vendégek... kb. 40n biztos voltunk... persze mentek is el folyamatosan. 5 hatalmas tálca baklava volt, amiből 4 megmaradt...
Baromira nem értettem ezt a pánikot, de átragadt mindenkire... aztán pedig az a hangzavar, amit a nők egymás között le tudnak vágni... huu mint amikor a tyúk udvarba betéved egy elveszett róka... annyira jó volt ki jönni a lakásból és kimenni a forgalmas utcára és azt tudtam mondani, hogy csend van! :)
A képeken éppen a meleg helvát osztom ki... hát ez elég rossz lett, de azt mondták ennek ilyennek kell lennie... ez nem volt más mint vaj, liszt, majd cukor felmelegítve, összefőzve... huu nem volt jó!
Azért elmondhatjuk, hogy a kendő annyira nem áll jó... bár igaz ami igaz, ápol és eltakar:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése