Kisebb egészségügyi zavar után
sikerült elindulnunk Trabzonból Samsunba, csupán 50 liránk bánta, de ez legyen
a legkisebb gond. 6 óra zötyögés után meg is érkeztünk. Közben megnéztem a
Limitness c. filmet törökül, pár város ismertető rövid filmet és hallgattam
Nina Simone-tJ
Cihan ő fickó, aki szállást adott nekünk, várt minket a busznál. Vele találkoztam még az ősszel Budapesten.
A fickó olyan semmilyen volt.. mi próbáltunk kedvesek lenni és nyíltak, de pont az ellenkezője sült el.
Az erkélyről:
A városban:
Elvitt minket vacsorázni, aztán pedig a tenger partra, ami nagyon tetszett, aztán beültünk egy helyre még a tenger parton.
Kagylók
Éjfélre vissza is értünk a lakásba,
és valami kezdett gyanús lenni, mert nem nagyon vette a lapot a fickó, hogy le
szeretnék végre feküdni aludni… aztán csak-csak mondtuk. Andival ’hálégnek egy
szobában egy nagy ágyon aludtunk és nem külön külön!!! Na lefekvés előtt Andi
gondolta, tesz egy kedves gesztust ennek az unalmas, semmilyen fickónak… de
tényleg látszott rajta, hogy így nem nagyon érdeklődik semmi után amiről
beszélünk. Andi állította, hogy annyira meleg, hogy már süt! Na erre rácáfolt
ez görény! Amikor Andi kiment hozzá jóéjszakát köszönni közölte vele a fickó,
hogy vele akarja tölteni az éjszakát. Nem volt kérdés, hanem csak kijelentés…
Andi közölte, hogy mit képzel magáról, kikérte magának!! A fickó erre: ja
bocsi! Szegény Andi sokat nem tudott aludni éjszaka…
A szoba ajtót nem lehetett rendesen bezárni, ezért így csuktuk be:
Reggel amilyen gyorsan lehetett elhúztuk a csíkot: meg volt a taktika: összepakolunk egy picit udvariaskodunk, de csak azért mert az ő lakásában vagyunk - mondjuk én ezzel nem értettem egyet, de Andira bíztam. A reggelinél örültem h pár falatot le tudtam tuszkolni a torkomon... látszott a fickón, hogy nem is akar ma minket kalauzolni a városban... nem is akart visszatartani minket, amikor közöltük, hogy akkor mi most megyünk a busz állomásra!
Elköszöntünk, hogy csá és amikor beléptünk a liftbe mindkettőnkből egy óriási sóhaj szakadt ki! Egész nap, sőt még most is meg van ennek az élménynek a nyoma!!! Egyszerűen ez bunkóság, ez egy undorító mocsokság, ami teljesen mindegy h milyen kultúrához tartozik az ember!!!
De azért nem hagytuk magunkat eltántorítani a várostól: éjjel 11kor indult a buszunk, addig rengeteg időnk volt még (kb. 12 óra) szóval amit tudtunk bejártunk. Végig sétáltunk a tengerparton, ettünk, ittunk, mulattunk:) Mintha nem is Törökországban lettünk volna.
Ma is mondtál köszönetet egy zöld növénynek?
Az a hangya piszok a lábánál én vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése