Még mindig Trabzon

Nagyon sok elmaradásom van az elmúlt hét eseményeinek elmesélésében!  Most igyekszem pótolni így vasárnap este búcsúzóul a szünettől. Mintha lezárult volna egy korszak … pedig nemJ

Van egy csoda klassz piros kötésű naptáram, amit egyben naplónak is használok, ez segít, hogy felidézzem mik is történtek a napokban.

Szombaton várost néztünk Ötkürrel. A többi fiú tanult mert vizsgájuk volt még a héten. A bőséges reggeli után volt kedvünk és erőnk is bejárni a várost. Vittem a kis útikönyvem és mondtam Ötkürnek, hogy mit akarunk megnézni. Érdekes város. A tengerpartig nem jutottunk le… valahogy nem is tűnt fel, hogy a város közvetlenül a tengerparton fekszik, csak a vacsoránál, mert halat ettünkJ

Csak röviden arról, hogy milyen Ötkür: egy hihetetlen figura, semmilyen rossz indulat nincs benne, mindig vidám, mosolyog és kedves! Teljesen természetes neki, hogy belénk karol, hogy viccel, hogy meghúzza az orromat, hogy megölel, magához húz. Mi olyanok vagyunk egymásnak mint a testvérek! Ő most már mackó, mert elég sok kilót felszedett az egyetemi évek alatt, de ő mindenki mackója! Szombat este jött három barátja, kicsit reménykedtünk, hogy fiúk… hát nem 3 lány jött. De Ötkür egyáltalán nem úgy viselkedett, mint a török srácok szoktak, amikor 5 lánnyal bevonul egy bárba. A török srácok olyankor eljátsszák a szultánt, a kis helyi királyt! Ötkür inkább nem tudta, hogy kivel is foglalkozzon! Mindenkivel igyekezett törődni! A lányok aranyosak és közvetlenek voltak! Majd este amikor visszamentünk a lakásba ott folytattuk a viccelődést, nevetést ahol előző esteJ

Ja igen majdnem elfelejtettem, az eredeti terv az volt, hogy vasárnap délután megyünk Trabzonból Samsunba, de ezt szombaton megváltoztattuk: hétfőn reggelre módosítottuk a buszjegyünket nem kisebb küzdelem árán, mivel így a Samsun-Istanbult is változtatni kellett. Magyarul 1 nappal meghosszabbítottuk a „nyaralást”J

Vasárnap igyekeztünk előbb felkelni, hogy meg tudjuk nézni Trabzon közelében (kb. 100km) lévő Uzongöl nevű tengerszem tavat. Stoppal mentünk! 

Több mint 5 éve nem stoppoltam J Ahogy Andi sem nagyon! De csak az elején volt nehézkes, aztán már minden ment mint a karikacsapás! 5 autó igénybevételével jutottunk el a tóhoz a következő sorrendben: betonkeverő kamion, laza srác török zászlóval, kisebb családi autóval egy idősebb tanár házaspár, energia bizniszben utazó „csáj”báró menő volvoval, egy frissen autóvezetést tanuló 150 cm-s hisztis lány és a „párja” egy kisbusszal. Na ez utóbbit elég meredeknek gondoltuk akkor még… nem sejtve a vissza utat.

A tónál hó volt és nem mondom, hogy meleg! Ettünk kuymak-ot, ami gyakorlatilag olvasztott sajt, vaj és kukorica liszt… elég zsíros nehéz étel: 

Uzongöl:

 

Az egész környéken látszik, hogy a turistáknak van építve annyira, hogy kijöjjenek a levegőre, egyenek, igyanak, járjanak egyet a tó körül és hazamenjenek. Főleg az arabok kedvelt helye.

Találtunk egy kis aranyos helyet ahol ittunk egy török kv-t és Ötkür kitalálta, hogy jósol Andinak.

 Örültem, hogy nekem nem tud a csésze miattJ Erre a szomszéd asztalnál ülök közül odajött egy nő tök ismeretlenül, hogy jósoljon neki is Ötkür. Persze az én drága barátom nem egy nagy médium, mondta a nő, hogy ő meg cserébe a teából jósol neki. Végül az lett, hogy Andinak is a nő jósolt és 70%-ban még találó is volt. Nagyon érdekes volt! Ötkürnek is elég találó volt!

A török kávéról tudni kell, hogy kicsi csészében adják (mint kb. az eszpresszót) de annak a fele is zac, várni kell amíg leülepedik, forró és a cukor ha kérsz bele akkor az már benne van! kb. 3 verziója van: cukormentes, közepesen cukros és nagyon cukros. A kv zaccból szoktak jósolni. Meg van a metódusa, hogy mit kell csinálni miután megittuk a kv: lefordítani a tányérra, körözni vele 3x a fejkörül, rátenni a gyűrűt stb… ki mit hogyan.. a lényeg, hogy a sajátjából senki sem jósolhat.

 

Mire végig értünk a nagy jövő látásnak kezdett besötétedni és nem igazán volt már mozgás a tó körül, elszállingóztak az emberek… oda nem nagyon jár busz, stb… próbáltunk stoppolni, de mind tele volt… a buszos is inkább azt mondta, hogy ne menjünk vele, mert más irányba megy. Próbáltak segíteni, telefonálni, de nem találtunk megoldást. Míg Ötkür a busszal beszélt, addig Andi stoppolt és megállt egy autó. Ahogy kinyílt az autó kiderült, hogy Ötkür ismeri az anyósülésen ülő nőt!! Na nagyon megörültünk, de szuper!!! elvisznek egészen Trabzonig! Hazáig! Ez az öröm tartott kb. 5 percig, miután kezdtük megtapasztalni, hogy a fickó milyen állat módjára vezet!! Az h a kanyarokat 140-nel vette be, a pirosnál nem tudta eldönteni, hogy megálljon-e vagy sem… kétszer belelépett a fékbe, de aztán úgy döntött inkább gázt ad!

Andi gyomra hamar elkezdett ellenkezni ez ellen a vezetési stílus ellen. A fickó látta, hogy nincs jól Andi, sem semmit sem reagált! Semmit… Trabzon előtt kiszálltunk! Eleve is terv volt, hogy megkóstoljuk a helyi híres pide-t. Bár ezek után elég bizonytalanná vált. De Andit nem lehet eltántorítaniJ Elég gyorsan lenyugodott a gyomra! Jöhetett az a híres pideJ Huuu finom volt! Ott helyben készítették el! Meleg, húsos, zsírosJ

Innen kisbusszal mentünk már haza, amiért már fizettünk J De álmosak még nem voltunk, vettünk pár sört az utolsó esténkre. Az utolsó esténk olyan jól sikerült, hogy hajnal 5kor mentünk aludni! Éjfél körül a fiúk neki láttak a maradék csirkehúst serpenyőben megsütni, amihez ugye köret is kell.. mivel zöldség nincs, akkor legyen rizs. Rizz készítésben pedig Ötkür az abszolút elsőJ mindezt kb. éjjel 3 magasságában. De nem ez volt az este egyetlen élménye: éjfél után beállított Ötkürhöz három lány.

A csoportdinamikájuk egyből látszott van a szép szőke vékony lány, akinek van a két kísérője, akik erősen kevésbé szépek, jöttek lecsekkolni minket, hogy mit keresünk mi az Ötkürnél. Úgy mutatkozott be a csajszi, hogy ő Ötkür szerelme, barátnője – persze nem az! A következő kérdése pedig az volt, hogy mi a fészkes fenét keresünk mi Törökországban, nekünk nincs otthonunk?! Hmm….

A lehető leggyorsabban mindenki elkezdett az éjjeli vacsora körül sürgölődni a konyhában,  igyekeztem nem a szobában lenni, mert ez az agymosott dumát semmilyen nyelven nem bírtam. 3-ra elkészült a csirke is, és a szobában terítettünk meg, ahol a lányok is ücsörögtek. Ja a fiúk is folyton a konyhában lógtakJ A vacsi közben engem is kikérdeztek a csajok és nem értették (szőke!), hogy mi az hogy ösztöndíj és a leglényegesebb dolog számára az volt, hogy kifizeti az én biztosításomat… elég felháborítónak tartottam…

3 óra után végre a lányok is elhúzták a csíkot, de hajnalban már a leányzó facebookon be is jelölt ismerősnek… na ne már! Egyértelmű volt, hogy azért jöttek, hogy lecsekkoljanak minket!

Valamiért róluk nem készült kép!:)

Készül az éjjeli csemege:

 Andi szörnyülködik:)

Ötkür rizst készít

 Egyre többen tudják a tutit:)

Eszünk végre megint:)

 A végső pillanatok alvás előtt