Voltak, vannak terveim... mindig is! Aztán ezek vagy jöttek, alakultak, vagy tettem értük vagy nem... de valahogy soha nem éreztem magamat alapvetően szerencsés embernek.
Aztán a csillagok így a 3. x előtt elkezdettek összeállni, megsajnáltak, megérdemlem, vagy csak jó helyen voltam jó időben, nem tudom...
A lényeg, hogy kijutottam ide, eljutottam ide ahol most vagyok és borzasztóan élvezem és egy percét sem bántam meg! Szóval ebből egyenesen következett, hogy mi lenne ha nem csak egy féléves viszonyt kezdenénk ezzel a várossal, hanem egy hosszabb távú kapcsolatba is belemennék... megpróbálnám az elköteleződést :)
Ameddig ez csak terv, játék a gondolatokkal, addig nincs semmi gond, nincs döntés!
Aztán egyik napról a másikra következtek az események és azt vettem észre, hogy állásinterjúra megyek teljes idegben - bele is őszültem egy picit (szószerint!!)
A csillagok megint mellettem álltam - meg még ki tudja mi - de úgy néz ki, hogy május 2.-ától lesz egy részmunkaidős állásom itt Istanbulban a suli mellett, aztán az ösztöndíj letelte után 8 órás határozatlan időre:)
Szóval maradok!
Hoztam egy döntést és kitartok mellette!!
30 évesen egy "új" országban, "új" városban újraindítjuk az életemet. Egy férfi mellett sem sikerült elköteleződnőm, sőt eddig városok mellett sem, de most megtaláltam az igazit:)
Előre is elnézést kérek, minden ide érkező vendégemtől, hogy májusban látástól mikulásig dolgozni fogok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése