Dolgos napok - életvitelszerűen

Szóval elkezdtem a komoly, felnőttekhez méltó, munkás életet...

Olyan fura, hogy felnőtt, felellős beosztású emberekkel kell együtt dolgoznom. Dönteni kell, ha nem is élet-halálról, de súlyos dolgokról is. Vissza kell állítanom erre az agyamat, de a színeket nem hagyom el :)
Az iskola is meg van még persze, azt délután csinálom... kicsit strapás, legalábbis ez elmúlt 2 nap az volt.
Persze ezt megfejeltük azzal, hogy az unoktestvéreim is most voltak itt... szegényeket jól egyedül hagytam, de boldogultak!

Csak egy rövid helyzet jelentés: akkora köd van/volt ma délkörül Kadiköyben, hogy az összes hajót törölték a Boszporuszon.

Tegnap már kérdezgették a kollegák, hogy na és hogy tetszik, menni fog, stb... szerintem igen, menni fog, hogy tetszik-e az majd kiderül. Kihívás van benne, lehetőség is van benne, pénz is, ami nem utolsó!

Egy rossz szavam nem lehet semmire, az utóbbi időben minden összejött, ez a város a megadott nekem mindent amire hirtelen vágytam! Mondjuk ki is merültem és valszeg ezért tudtam könnyebben az átlagosnál 25 fokban megfázni. De nyilván valamit valamiért!
Most eljött az az idő, hogy elégedettnek kell lenni, élvezni az életet, tudni, hogy a dolgok jó helyen vannak, jó irányba mennek!
Nem kell ZS tervet gyártani :) Vége (legalábbis egy időre) a projekt-időszaknak, persze úgy sem bírom ki, hiszen az agyam erre van ráállva!