Ma beteget jelentettem a világnak... nem megyek dolgozni se ide, se oda, ez így igazságos...
Május első napjaiban összeszedtem egy kisebb megfázást, ami még nem lett volna nagy cucc... péntekre már hőemelkedést diagnosztizáltam magamnál, de ez is túl élhető...
Mit nekem egy kis nyavalya, hiszen az élet nem áll meg: vendégek, munka, buli, vacsora, stb.
Sikeresen aludtam az elmúlt hétbe éjszakánként pár órát... mindig volt érdekesebb program mint az alvás. Ez tegnapra odáig fajult, hogy begyulladt a szemem, folyt izé... ocsmány lett estére na.
Suliban is már látszott, hogy nem stimmel, a kolleganőim javasoltak egy szemcseppet - ki is próbáltam és segített is, hogy ma délutánra már emberim fejem legyen.
Reggel úgy néztem ki (már amennyit láttam magamból), mint akit laposra vertek: felpuffedt fej, szem, csak épp színes nem voltam. Betelefonáltam a munkahelyre, hogy ez ma nem fog menni, de hál'égnek nagyon jól reagálták le, a suliba is beszóltam, hogy a mai napot inkább skippelném.
Holnap már menni kell, mert helyettesítek a 4.B-ban újra 3 napig!
Közben próbálok visszaemlékzeni, hogy mi is történt velem a napokban:
szombaton el utaztak az unokatesómék,
iszonyat köd volt, nem jártak a hajók, alig tudtam átjutni Andihoz busszal...
az emberek meg ott vártak a kikötőben, hogy majd csak felszáll a köd.... délután 5-6 felé végre oszlásnak indult. Persze akkor már Andinál voltam a teraszon:)
Nagyon érdekes volt, mert a Boszporusz-híd szabályosan lezárta a ködöt, egyik oldalon tejfehér, a másikon meg semmi.
Szombat este elmentünk bulizni Hannával és Andival, kipróbáltunk pár helyet, de aztán újfent az Arafban kötöttünk ki :) Az egyik helyen csodálatos volt a kilátás, teraszos bár, de tánc nem volt, viszont az árakban a panorámát is meg kellett fizetni.
Reggel 5kor értünk haza, amivel csak annyi volt a gond, hogy Andinak 10-ra be kellett mennie a suliba. Így együtt keltünk és 10 után már itthon is voltam.
Viszont semmi kedvem nem volt itthon ülni, mert csodálatos napsütés idő volt, ezért inkább bepofátlankodtam a fiúkhoz a világvégére:) Az a szerencsés keresztmetszet állt elő náluk, hogy van egy nagy balkonjuk - igaz beépített - és van net is egyszerre:)
A konyhájuk meg kifejezetten felmelelő és főzésre csábító, nem úgy mint a mi vakkonyhánk :S
Biztosítottam őket, hogy nem fogom zavarni őket, mert nekem is dolgoznom kell! Haladtam is egy csomó elmaradásomat bepótoltam:)))
Aztán kimentünk a parkban olyan 6-7 óra felé, ők fociztak, én óratervet gyártottam:)
Nem tudom miért de csak a kis török kölykök találtak meg, de ők biztosítottak róla, hogy milyen szép vagyok :)))
Ne én ezt a környéket csak a világvégének hívom, de ekkor még Istanbul nem ért véget:)))
Hétfő reggel folytatódott a köd, viszont most az európai oldalon...
Egyre jobban összeáll az agyamban a munka menete, folyamata.. érzem jó lesz ez!
Szombaton éjjel beszélgettünk Andival a kétségeimről, segített, hogy sok sok mindent más szemszögből is megvizsgáljak! Ez nem elköteleződés, nem végleges döntés - nekem azt hiszem, ezzekkel vannak gondjaim - hanem egy lehetőség, amivel lehet élni, lehet elengedni. Kicsit több annál, mint egy futó kaland, ami egy kicsit megmozgat, de még nem igen egy házassági ajánlatra. Abba a ténybe még nem gondoltam bele, hogy migráns leszek, vagyok... viszont abba igen, hogy az elmúlt pár hónapban nem alakítottam magamnak ki rutinokat, mit mi után csinálok amikor felkelek, stb. Nem tudom megmondani, hogy hiányoznak-e vagy a meglétük igazolná a "komoly" életet.
Azt hiszem az igazi vízválasztó a június második hete lesz: hazamennek akiknek lejárt itt az idejük, nekem úgy lakást kell keresnem, véget ér a suli, 8 órában fogok immár dolgozni... de ettől még az alap nem változik: én és a városom :)
Május 1. előtt a világvégén felmásztunk a fiúkkal egy dombra, már oda felé menetben szidtem őket, mint a bokrot, hogy azért nem erről volt szó... de igazuk volt, a látvány kárpótolt!:) Az ázsiai oldal nagy részét be lehetett látni. Csak ültem a csendben, ami ebben a városban igen-igen ritka jelenség és csak az járt az eszembe, hogy igen, Igen, IGen, IGEn, IGEN!!
Ez az a hely, ahol a vágyaim, álmaim teljesülnek!
Most bedagadt szemekkel, szombámból ki sem mozdulva is így érzem!!
u.i. már egész jók a szemeim (délután 5h)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése