Péntek rendőrség, hétfő rendőrség, péntek TB.
Eddig is tudtam, hogy vannak dolgok, amiket nem egyszerű elintézni ebben az országban... ilyenek a hivatalos dolgok, ügyek.
Ugye az országban való tartózkodásom státusza azzal, hogy hivatalosan is munkát vállalok változik... erre már nem jó az ösztöndíjas tartózkodási engedély. Ezért ezt vissza kellett adni... Ez 2 napot vett igénybe és jó pár magyarázkodást újra és újra, hogy miért is kell ezt nekem visszaadni.
Röviden a rendőrségről: KÁOSZ! Hogyan tudják itt követni a folyamatokat azt nem tudom... rengeteg ember vár papírokkal, útlevéllel a kezében, próbálkoznak elintézni valamit. Kötelező elem, hogy akármennyire is külföldi az illető törökül tudnia kell, mert a rendőrök semmilyen más nyelven nem beszélnek,...
Hétfőn már majdnem összevesztem az egyik rendőrrel, akinek már előző pénteken is ecseteltem az ügyemet, hogy ugyan vegyék már el a tartózkodásimat és adjanak róla egy igazolást h visszavették... plusz adjanak már egy külföldieknek járó személyigazolvány számot. Na most ez utóbbit nem kapok, mert a tartózkodásim csak 5,5 hónapra volt érvényes és minimum 6 hónap kell... okés, sebaj, akkor majd kérünk a török külügy minisztériumtól. Okés, de nekik az kell, hogy előbb a TB-hez (biztosítás) be legyek jelentve. Rendben. Igen ám, de ezt csak online felületen lehet megcsinálni, ahol az a bizonyos személyi szám nélkül nem enged tovább...
elvileg lehet papíron is benyújtani, és a hiányosságot majd pótolni... mondom elvileg... Pénteken munka utána az utam a TB hivatalhoz vezetett.
Hogyan is kell elképzelni: egy iszonyat lepattant épület, lepattant irodákkal, kiírva valami, de hogy mikor hova lehet bemenni arról nincs információ... na előadtam egy hölgynek (kb. annyi volt mint én,vagy még fiatalabb) a sztorimat, persze hajthatatlan volt, h amit én akarok az nem működik... próbáltam mindenfélét nem... jó akkor próbáltam mást keresni, találtam egy osztályvezető faszit, akinek szintén elmondtam, hogy mi járatban vagyok itt... ő felajánlotta fiát, hogy legyek török állampolgár egy házasság révén ... hm hm, mondtam h ezt egyenlőre nem szeretném... akkor elküldöd az igazgatóhoz. Az igazgató már kevésbé volt kedves, de ők sem tudtak segíteni.... pedig csak akarni kellett volna egy kicsit jobban szerintem... de ennél jobban már nem tudtam nyomni az ügyemet, sajnos.
Nem igazán értették a problémámat....
A teljes kudarc után eléggé oda voltam, el is pityeregtem kicsit... utálom, amikor valami nem jön össze... és így lepattanok! Akkor mérges voltam erre a fafejű, rugalmatlan bandára... de beszéltem a kolléganőimmel és ők megnyugtattak, hogy valamit kitalálunk... szóval ez lesz holnap!:)
Azóta már pozitívan tekintek előre és tudom, hogy minden rendben lesz, megoldódik a dolog és hivatalosan is itt maradok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése