Számot kell vetnem majd ezzel a félévvel is, mit tanultam, mit csináltam jól, mit nem jól, mivel kell még dolgoznom, hogy jobb legyek. Tervezni (de csak kicsit), hogy amit megszereztem azt ne veszítsem el.
Lezárását meg kell ünnepelni, mint minden projektnek, elégedetten hátra dőlni, hogy igen ezt is sikerült teljesítenem.
Mondanám, hogy nem számolom vissza a napokat, de ez nem lenne igaz... mondhatnám, hogy ha ez vagy az lenne, akkor... de nincsen HA.
Az életem egy új mederbe kerül(t), egy olyanba amire talán, mindig is vágytam hol titkon, hol nyíltan. Mi lesz, azt senki sem tudja... Én sem. Csak érzem, hogy jó lesz! Vannak emberek, akik segítenek, akik jót akarnak nekem, akik elfogadnak és szeretnek! Ez egy nagyon jó érzés! Hálás vagyok a Sorsnak, az Égieknek (nevezzük aminek tetszik), hogy ilyen emberek vesznek körül. Ezek az emberek, barátok segítettek abban, hogy kiteljesedjek, kiviruljak:)
Persze nincs itt sem kolbászból a kerítés, ahol sehol sem... nem állítom, hogy Istanbul, Törökország az álmok megvalósulásának földje. De nekem az! :)
Mint amikor megismersz egy fiút és nem tudod megmagyarázni, hogy miért vonz, csak érzed, hogy minden percedet vele töltenéd, érzed a pillangókat, amikor meglátod, érzed, a gondok elhalványulnak. Ha rossz kedved van, felvidít, mindig találsz benne valamit, ami érdekes, ami megnevetett. Mindig mutat újat, amin elképedsz, sosem egyforma, unalmas.... Talán ez a szerelem, vagy ez lenne a szerelem lényege!
Igen, az én szerelmem jelenleg Istanbul! Tudjuk, tapasztaltam én is, hogy minden szerelem megkopik, átalakul, változik, de ez a jövő, ez most még a kapcsolat "elején" nem számít! Az én érzéseim a várossal kapcsolatban immár lassan 8 éve fel-fellángolnak, majd kissé elhalványulnak...
Minden egyes alkalommal, amikor látom a várost, látom Európát és Ázsiát, a Boszporuszt, egyetlen gondolat zeng a fejemben: Az Élet szép, Az Élet nagyszerű, - és hálás vagyok mindennek és mindenkinek, hogy nekem megadatott ez a felismerés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése