Pótanyukám levele

Tudom magán leveleket nem illik, szokás közzé tenni a világhálón, de most mégis megkockáztatom részleteiben.

Szóval van nekem egy pótanyukám Szegeden, igazából ő nagyon sokaknak a pótanyukája! :) Azt hiszem mindannyian nagyon hálások lehetünk neki azért, mert van!! :)
Nagyon nehéz volt Tőle elbúcsúzni Szegeden decemberben...

Ez az én levelem Neki:
"annyira sok mindent köszönhetek neked, annyira jó volt, hogy mindig fogtad a kezem és irányítgattál, nem mondom h felnőttem már teljesen, de nagyon sokat segítettél abban, hogy most ott legyek ahol vagyok, hogy az legyek aki vagyok. ... tudod, néha most is jól jönne még az útbaigazításod, vagy csak az h megölelj"

Erre kaptam egy igazán szívhez szóló, olyan igazi évás választ:

"Olyan büszke vagyok rád és úgy örülök, hogy ennyi jó és szép történik veled. Azért mert aki el meri engedni a saját akaratát, aki mer kockáztatni, mer kezdeményezni az megérdemli azokat a boldogító dolgokat amik vele történnek.

Nagyon izgalmas ami veled történik. Jó látni, hogy milyen szépen alakítod a sorsodat és milyen szépen éled meg az életedet.

Mert mindennek örülni tudsz, mered élvezni az életet.

Gratulálok az új álláshoz. Örülök, hogy el merted vállalni! Ez nagy dolog és biztos, hogy sok boldogságot fog neked szerezni a kinti munka, az emberek.

Reméltem, hogy jól fogod érezni magad, de soha nem gondoltam, hogy ennyi boldogság fog téged érni. Maradj meg ebben az örömben, lelkesedésben, életet élvező mosolyban."

A "bátorság" kő, "szeretet" kő, kő, hogy tudjam, hogy soha nem vagyok egyedül!