Az hiszem életem egyik legfélelmetesebb pillanatait éltem át május közepén, amikor is a török foci bajnokság utolsó meccseit játszották. Május 11. ez a nap!
Az egész szombat nagyon klasszul indult és nagyon szerencsésen végződött, de a kettő között a végletek is megtörténtek - számomra.
Ha szombat, akkor piac Besiktasban. Andival fel is kerekedtünk, hogy akkor most jól bevásárolunk... persze ilyenkor van az, hogy nem találsz semmit... nem is találtam... A délutáni-esti programunk az volt, hogy felmegyünk Taksimra, megnézni a magyar néptánc bemutatót. Nem jött össze... nem jutottunk Besiktasból Taksimba, ugyanis a főutcán, a kikötő mellett pontosan beleszaladtunk a besiktas szurkolók és a rendőrök harcába.
Nem tudok rá jobb szót, a szurkolók dobálták a sörös üvegeket, felborították a konténer kukákat, meggyújtották a szemetet, erre a válasz a könnygáz és a vízágyú volt.
Az első sokk után megpróbáltunk eliszkolni az utcáról, amikor is jött a könnygáz... ekkor bemenekültünk a mellettünk lévő étterembe, ahol ugyanúgy terjengett a gáz... fel a 3.ra ki a levegőre, ott már jobb volt kicsit... csípte a szemünket, orrunkat. Félelmetes volt már ez is!
Készültek videók de valamiért nem tudja feltölteni...
Majd kb 40 perc (igazából fogalmam sincs) úgy döntöttünk, hogy talán mintha nyugodtabbak lennének a kedélyek és megpróbálunk kimerészkedni és amilyen gyorsan lehet elhagyni a területet... Addig sikerült eljutni, hogy az első balos utcába befordultunk, és ekkor megtörtént az ami addig soha és soha nem akarom átélni. A rendőrök belőttek könnygázzal pont abba az utcába... Abban a pillanatban amikor meghallottuk a lövések eldördülését a tömött utca futásnak eredt... próbált. Az utca tele volt hétköznapi emberekkel, civilekkel, gyerekekkel, idősekkel... mindenki menekült a gáz elől amerre tudott, az üzletekbe próbáltak benyomulni... Mi is futottunk ahogy tudtunk! A kapualj nem segített, így egy kis sikátorba szaladtunk, ahonnan egy nagyobb bevásároló központszerűség nyílt, oda menekültünk... az emberek nagy részének akik ott jöttek-mentek a szemét kicsípte a gáz.
Félelmetes volt az emberekben felgyülemlett feszültség és erőszak, a rendőri jelenlét pajzzsal és gázmaszkkal... a vízágyú működése...
Mindig azt gondoltam, hogy én tudnék lenne egy olyan igazi forradalmi leányzó, aki kiáll az igaz ügy érdekében (az most mellékes, hogy ez milyen ügy volt!)... Hát ezután az élmény után teljesen elbizonytalanodtam... végig futott a gondolat, hogy mi lehetett 56'ban nálunk, mi lehetett az arab-tavasz idején az arab országokban, mi lehet most Szíriában ahol jelenleg is polgárháború dúl és kb. 800.000 szír menekült van már Törökországban.
Az izgalmak feldolgozása és az idő eltöltése, mert hogy túl sok kedvünk nem volt újra megpróbálni hazajutni, úgy döntöttünk Andival, hogy inkább lemegyünk a bevásárlóközpont alsó szintjére bowlingozni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése