Andi egyszer egy lánynak is ezt mondta, amikor az bejelentette az eljegyzését:) Szerintem óriási poén :) A társaság kevésbé értékelte akkor!
Idén 30 leszek... uhhh ez leírva olyan komolynak tűnik, pedig egyáltalán nem érzem... olyan tinidzsernek érzem magam:) pedig már 10 éves távlatokban tudok visszaemlékezni... :)
Persze a párkapcsolatokon is rengeteget töprengek! Valahogy nem érzem ezt a pánikot - jó lehet, hogy csak most!!,- hogy sürgősen kell egy pasi, akivel családot, fészket kell alapítani...
Ez így nem vonz... lehet h benne van a hiba!?!
Nem arról van szó, hogy nem akarok több hibát elkövetni, mert hibátlanul unalmas! Érdekes embereket akarok magam körül, akik elfogadnak olyannak amilyen vagyok... néha unalmas, néha hisztis, néha hangos, de teljesen én! :)
De valljuk be, az ismerkedés itt sem annyira egyszerű... vagy csak nem tűnök elég európainak! :) Pedig itt minden csúnya, félszemű, féllábú európai lány talál magának egy törököt :)
Túl sokat gondolkodunk azon, hogy mi lesz... jaj, hogyan lesz, ha... pedig csak csinálni kellene! Nem elég tervezni, hogy ezt vagy azt szeretném ekkor vagy akkor, hanem megcsinálni. Mert egyébként mit veszthetünk rajta! Igazából semmit, mert annyira túl vagyunk biztosítva!
Út kereséséről:
Hiányzik a napi rutin...de valamiért valami nem visz rá, hogy kialakítsak most egyet. Jó, persze hétfőtől-csütörtökig fix, hogy megyek 1-re a suliba, és ott vagyok valameddig...
Csütörtökön este elmentem egy előadásra, aminek a címe Was ist Turkologie? Jens Peter Laut volt az előadó, német nyelven.
Kíváncsi voltam magamra, hogy hiányzik-e ez nekem... hiányzik-e a turkológia, hiányzik-e a kutatás... De nem... Kiderítsem, hogy mi az amit nem választottam. Néha még vannak némi inditatásom, hogy talán ezt kellene csinálnom, írni egy-két tanulmányt. De nem!
Én ennél többet akar, vagy inkább mást! Mindent akarok látni, érezni, tapasztalni!
Sok minden kavarok bennem...
Az is gondolkodom, hogy nekem tanárkodnom kell-e... nem biztos... szeretek gyerekekkel dolgozni, jó átadni nekik valamit, jó kihozni belőlük dolgokat, érzéseket, tudásukat.
Többször hallottam azt a kifejezést, hogy gyökerek, megtalálni a gyökereket, stb... Ez olyan dolog, amit érzel, hogy van, vagy nem érzed de akkor is tudod, hogy van... Elég ha csak a sekélyes vagy mélyen, hosszan elnyúlónak kell lennie? Mi van ha nincs, akkor már kevesebbet érek?
Nem! Azt hiszem, jó ha van hova kötödés, de a tradíciókat, hagyományokat én is ki tudom alakítani!
Sokat gondolkodom Adri írásain is, főleg az egyik utóbbin: Szeretni kell... de ez nem így megy... meg lehet szokni MINDENT!! De tényleg mindent, de a szeretni más tészta. A megszokással együtt jön a ragaszkodás is... mert utáljuk a változást...
Pedig abban van a lehetőség!
Szabó Balázst hallgatók:
Nagyon lelkemből szól!
"minden álmomban százféle változatban Te vagy velem!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése