Kicsit elhanyagoltam az utóbbi napokban az írást legalábbis a blogra, de most pótlok:)
Nevezhetnénk heti összefoglalónak is!
Szóval a héten sikeresen átköltöztem az ázsiai oldalra, kibéreltem egy szobát egy olyan lakásban ahol egyetemisták laknak. A kollégiumi utó-életérzés meg van főleg a közösen használt helységekre. Egyébként a szobám teljesen jó. Pénteken szabadnapos voltam és mindenféle szoba-körüli tevékenységet végeztem: kipakoltam a csomagomat, mostam, rendet raktam, rendezgettem, vettem ezt-azt.
Persze ezen a sarkon kívül van még egy ágyam, szekrényem. Ez a vendég ágy, amit ki lehet hajtogatni és így egyből elfér rajta kb. 2 kisebb emberke!
Most már várhatom a barátokat otthonról:) Elkészült a facebook esemény is :)
Az első vacsi:
Az egyik legfontosabb:
Megjegyezném, hogy amióta itt vagyok már három pár fülbevalómat elhagytam... :(
Kedden volt életem legborzalmasabb órája... én voltam borzalmas aztán persze a diákok is... ebből tanulva és Andival átbeszélve a dolgot, szerdára egy sokkal jobb témával, jobb koncepcióval mentem a 8. osztályba.
14 évesekkel milyen témáról lehet beszélgetni?! Na, én ezt húztam ki a kalapból:
Szerintem marha jó :))
A srácoknak is tetszett! Az volt a feladat, hogy mondjuk ilyen igen-nem állításokat és ezzel ők egyetértenek vagy sem. Ha igen, akkor feláll, ha nem akkor ülve marad. Majd egy idővel átvegyék ők a mondatok kitalálását is! Ez utóbbi többé-kevésbé sikerült. Volt pár aktív fiú. Aztán próbáltam még másik videót is mutatni, de a technika egyáltalán nem tökéletes itt és nem kedvez nekem...
Nekem nagyon bejött az óra, remélem ők is tanultak valamit! Igazából nem is az a célom, hogy ismereteket adjak át, hanem azt az iszonyat mennyiségű lexikális tudásukat használják!! Ami nagyon megdöbbentő volt, hogy a 13-14 évesek semmit nem tudnak a Törökországon kívüli területek földrajzáról, történelméről. Semmit! 3 oldal van a töri könyvben ami összefoglalja a világháborúkat... ennyi.
Sajnos ehhez az én angolom elég gyér, hogy komolyabb témákba belemenjek, de meglátjuk!
Egy kis szívfájdításnak haza: itt csütörtökön 1 óra körül ennyit mutatott a hőmérő:
Csütörtökön persze a kicsiknél voltam első-másodikosok. A tanárok ki vannak akadva, hogy nem tudják mikor megyek-jövök egy-egy órára. Van olyan akinél még egyszer sem voltam. Persze mondanom sem kell, h nem tartok napi 4 órát, ááá 1-2 tartok, a többin meg hospitálok (olyasmi). Van egy 2.osztályos tanár, akitől nemcsak a gyerekek félnek, hanem én is!! Minden módszertannak amit tanultam, sejtettem, éreztem valaha, annak ellent mond! Kiabál (jó ezt én is szoktam, mert egyszerűen nem hallgatnak el!!), ítélkezik, megítél, üt és lenéz... rettentően!
A péntekről még annyit, hogy a nagy örömködésben, hogy találtam lakhelyet, kiderült, hogy nem tökéletes a mosógép: nem centrifugál... Viszont a szoba elég meleg, így elég hamar megszárad minden... Mondjuk az is kiderült az első este, hogy a forgalom is elég szép számú erre felé... pont egy kereszteződésre néz a szoba... de az Árpád út után mi ez nekem :)
Este elmentünk sörözni Andival és Hannával Besiktasba! Nagyon szeretek velük lenni:) Szombaton meg kora reggel keltünk mert Andiéknál a suliban Okuma Bayrami volt. Ünnep az első osztályosoknak, hogy meg tanultak olvasni! Persze úgy ünnepelték őket, hogy egy csomó fajta bemutatóval készültek a gyerekek: kis színház, kis vers, kis török, kis angol, kis tánc, stb. Az angolokban Andi is részt vett. Így legalább láttam, hogy mit csinálnak, milyen a suli...
Hát a mienk egy kis hangyapiszok ehhez képest.
Rendes előadótermük van!
Ehhez képest én még egy könyvet sem kaptam, hogy mit tudnak a gyerekek...
Na, mindegy most vannak tervek, játék ötletek, hogy miket tudok csinálni a kölyökkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése