A mai nap nagyon izgalmas volt!!!
Indító Boszporusz kép:)
12 órára mentem az iskolába, ... nagyon féltem, hogy mi lesz itt.
Könnyen megtaláltam Metin igazgatót, ő átvezetett a "tanáriba", ahol lassan szállingóztak a tanárok. Mindenki nagyon kedves volt, mindenki nagyon örült nekem. Nem győztem mosolyogni és bólogatni. Metin közölte, hogy az iskolában nem beszélhetek törökül, hanem csak és kizárólag angolul. Na, gondoltam magamban, ez remek,... a tanáriban sem fogom megértetni magam...
Jöttek a különböző tanárok, nevek... és kb. Ipek nevét tudtam megjegyezni, mert róla már soka hallottam. Jöttek az angol tanárok... és kiderült, hogy Metinnek igaza volt, senki nem tud jól angolul. Azt hiszem itt is valami olyasmi hiba lehet, mint nálunk, hogy a nyelvtan nagyon vágják, de beszélni nem mernek...
Miután jól összeismerkedtünk és megteáztattak, elkezdődött a nap. Minden hét egy Atatürk-fogadalommal indul: "ne mutlum Türküm diyene" ~ kb. milyen boldogok vagyok, hogy törököknek mondhatom magamat. Ez úgy néz ki, hogy a gyerekeket felsorakoztatják osztály szerint és lépcsőről mikrofonba 3 kis alsós elmondja a fogadalmat. Most egy kivételes alkalom volt, mert bemutattak engem is. Hitetetlen, hogy mennyire vártak, mennyire akarták, hogy itt legyek. Mindent felvettek videóra, készültek fotók, kaptam hatalmas virágcsokrot, sőt még a suli honlapjára is feltettek.
Egyébként is egy őrült nap volt, mert ilyenkor a törökök is meghülyülnek, mint mi Karácsony előtt. Mindenkit elkap az ajándékvásárlási láz, mindenki rengeteg csomaggal, ajándékkal szalad, jön-megy. Tényleg olyan, mint Budapest Karácsony előtt, csak szorozzuk be 7-8-cal.
Ez csak tovább fokozódott az éjszaka során. Na de ne rohanjunk ennyire előre! :)
Ipektől én is kaptam ajándékot, hirtelen köpni-nyelni sem tudtam, erre nem voltam felkészülve.
Az már nem érdekel, hogy ők mindent kifizetnek helyettem, hiába ellenkezem, akkor sem tudom megakadályozni... Ezt el kell fogadni, akármilyen nehéz is egy nőnek, aki önálló jövedelemmel rendelkezik...
Délután körbejártunk még pár osztályt, hogy megnézzem kiket is kell majd nekem okítanom. Ekkor már ki volt adva az ukász, hogy az iskola területén csak és kizárólag angolul beszélhetek...
Ezek sem tudják, hogy mire vállalkoznak, hogy tőlem akarnak angolt tanulni, de legalább itt a kihívás! Amúgy is ez is az egyik fogadalmam volt:)
Metinék úgy gondolták, hogy szereznek nekem szállást az egyik "közeli" gimnázium kollégiumában. Az nem volt teljesen világos, hogy miért, de eleve csak pár hónapra tudják oda adni, de miután megláttam, rájöttem, hogy annyira nem is ragaszkodom hozzá. Egy darab szobáról van szó, asztal, szék, ágy, szekrény, eddig okés. Aztán mikor kiderült, hogy kézmosáshoz is egy emeltet kell menni, mert hogy ott van a női részleg, és azon belül van a mosdó, akkor már kezdődtek az ellenérzéseim. Havi 750 líra lenne (kb. 320 euro) DE kapnék napi 3x kaját is hétköznap, hétvégén nincs kaja, mert nincsenek diákok... Odág már el sem jutottam, hogy a mosásra rákérdezzek. Ja, és mivel iskola itt nem kalézolhatok éjszaka csak úgy, itt nem szállásoltathatom el a barátaimat... ezek pedig igenis fontos szempontok:)
Miután visszamentünk a "mi sulinkba", elmondtam az aggodalmaimat. Volt nagy kupak tanács! Most ott tartunk, hogy kitalálunk valamit:)
Eddig ami körvonalazódni látszik, hogy naponta 1 órát kell tartanom, de nem egyedül!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése