Anatólia

Nem több az egész, mint hogy, mon cher,
köszönöm szépen, én jól vagyok,
mint a besurranó tolvajok!
Megbeszélni, mi a pálya?
A kacskaringós útszakasz elején,
Barkasszal (kocsi) a televényben,
(és a kocsi tetején:)
az utolsó, igaz emelkedőn.
Nem akarom, hogy így maradjon,
a koszos idő elhaladjon mellettünk!
Hiszen csak rád gondolok,
mint kozmoszra a mormonok,
ha muszáj szeretni. Mert nem lehet,
örökké csak szállni a napba,
mindig másik alakba csomózni a hülyeséget,
és öklendezni magadat,
a visszatérő akarat szerint.
Ezért szeretlek jobban, mint jó egypár dologban,
saját magamat.

Nem lehetek más neked,
alig várom, hogy észrevedd,
a kedves, okos cimborád,
ki hálót szőtt az éj felett.
Fölkértelek szerelemből, hogy táncolj velem,
és ne lásd, ami belőlem maradt.

(Kovács Gergely)