Eljött az utolsó bejegyzés ideje ezen a blogon... A blogot azzal a céllal indítottam, hogy egyszerűbb legyen elmesélni a sztorikat, az eseményeket a barátaimnak. Úgy érzem többé-kevésbé ez sikerült: volt itt minden, öröm, bánat, útkeresés és -megtalálás, lelkizés és jótanácsok, szimpa esemény-leírások, rácsodálkozás és tapasztalás... Az elmúlt félévem 2012. december 29-2013. június 14.-ig pont ilyen volt! Életem egyik legemlékezetesebb időszaka és aki részt vett benne, hozzátett egy pillanatot is, annak nagyon köszönöm!!!:)
Ime pár kép az utolsó óráimról...
Képek az utolsó péntek reggelről, amikor még a hídon átmentem dolgozni az irodába... Elég ködös egy reggel volt...
Ez a péntek volt az utolsó nap a suliban, a végletekig nem csináltunk semmit... Az évzáró egy nagy semmi volt... kb. túl voltam öltözve egy fekete szoknyával és inggel (nem fehér!)... fogok majd kapni egy plakettet, de még nem készült el, de most a kezembe nyomtak egyet, hogy a képeken rajta legyen... nevetséges volt az egész... de már nem húztam fel magam rajta.... nem volt nagy könnyes búcsú a gyerekektől sem, senkitől! Talán azért, mert tudják, hogy nem megyek haza a holnapi repjegyemmel. Igen, bizony az eredeti terv szerint holnap (06.17.) éjjel értem volna haza... Ehelyett inkább elmegyek dolgozni majd és nem gondolok erre!
Ezt a blogot a Comenius Asszisztens projekt hozatta velem létre, ez volt az első ilyen jellegű próbálkozásom... mivel végett ért az ösztöndíj, ezért arra a döntésre jutottam, hogy a blogot is befejezem. De valami új címmel, új képekkel, hasonló stílusban folytatom a mesélést :)
Szomorú dolog a búcsúzás és lezárás, ahogy írtam már korábban, már pár hete erre készülök, így nem ért igazi sokként a tanév utolsó napja!
A mérleg, amiről már szintén sokat beszéltem, azt mondatja velem, hogy jó volt, hasznos volt... sokat tanultam magamról... nyilván sokkal több mindent ki lehetett volna belőle hozni (gondolok itt a tanításra). ha sokkal több energiát fektetek bele. Mindig úgy van, hogy amennyit beleteszel, annyit is tudsz kivenni! Még nem dőlt el teljesen bennem a kérdés, hogy a tanári szakma nekem való-e vagy sem... vannak terveim, amiben újra körbe járom majd ezt a kérdést! De ez a jövő:)
Az egész félévről az összesített eredmény pedig nem kétséges: boldogság, elégedettség, vidámság, nevetés és optimizmus, színek, illatok, ételek, kilátás, az életélvezése:)
Köszönöm EU, hogy ezt megengedted Nekem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése